Mándy Gábor:
Taxi



- Ott! Látja azt a dundi nőt abban a bordó ruhában? -
szólt izgatottan a férfi. - Aki a taxisor mellett elsétált,
és most nézeget.
A taxisofőr abba az irányba nézett, és nemsokára meglátta.
Sötétedett, a nedves járdán villogtak a neonreklámok
visszfényei.
- Látom. Odamegyünk.
- És látja azt a férfit, a kalapban? Úgy áll, hogy a
hölgy ne vegye észre.
- Az a szakállas? - kérdezte a taxis.
- Nem. Akinek olyan piros a képe - mondta a férfi.
- Megvan. Most mi legyen?
- Hajtson oda a nőhöz. Látja, most felemelte a kezét.
Taxira vár. Én most lecsúszom az ülésről, hogy a pasas ne
vegyen észre. Maga vegye fel a nőt, és hajtson el. Ahogy
megbeszéltük. Menjen át Budára. Aztán vissza Pestre. Ahova
akar. De legalább harminc percig vezessen - mondta a férfi,
majd hirtelen eltűnt a hátsó ülés alatt.
A taxis végrehajtotta a feladatot. A nő ideges volt,
kissé gyanakodva nézett bele a kocsiba, de amikor közelebb
értek, gyors mozdulattal beszállt, hátra. A férfi mohón
megragadta, izgatottan suttogtak, a taxis mindenféle
zajokat hallott, de nem akart hátranézni. Inkább az előbbi
pasast figyelte, aki szintén intett egy taxinak. Gázt
adott, és lassan kihajtott a körútra.
A hátsó ülésről tovább hallatszottak a zajok.
Vetkőzés, sugdolózás, szuszogás... A visszapillantó
tükörben egy pillanatra felvillant a nő fehér combja, de a
férfit nem lehetett látni.
Jó ideig csendesen voltak. Aztán a nő erősebben
kezdett szuszogni, sóhajtozott, nyögött. A taxis elkapta a
tekintetét. Hajtott, jobbra fordult, majd balra. A másik
taxi követte őket, de szemlátomást nem nagyon akart
közelebb jönni.

. . .

Eltelt húsz-huszonöt perc. Egyszer csak a nő összeszedte
magát, és tárgyilagos hangon megszólalt: - Most már lassan
hazafelé kanyarodhatunk.
- Egy taxi követ bennünket - jegyezte meg a sofőr.
- Értem. Akkor tegyen még egy kitérőt - mondta a nő.
- Nem baj, ha sokat kell gyalogolnod? - kérdezte a
férfi a nő lábainál.
- Nem baj. Persze, semmi baj, szívem - válaszolt a nő.
- Most hol vagyunk? - kérdezte a férfi.
- A kioszknál - mondta a nő.
- Hajtson be az Árpa utcába - mondta a férfi a
taxisnak. - A hölgy kiszáll, én maradok. És én fizetek.
- Ahogy parancsolják - mondta a taxis. Még két gyors
fordulat, és már ott volt.
- Ugorj! - mondta a férfi. - És nagyon köszönöm!
- Oké. Aranyos voltál. És vigyázz magadra, édes!

A kocsi megállt, a nő kiszállt, és a taxi tovább
indult. A sofőr látta, ahogy a másik taxi is arra fordul,
lelassít a sétáló nő mellett, és lépésben kíséri. Aztán
újabb kanyar következett, és akkor már eltűntek a sofőr
szemei elől.
- Menjen még egy kicsit - mondta a férfi. - Ki kell
fújnom magam.
Már megint fenn ült a hátsó ülésen, és a ruháját rendezgette.
Vett egy mély lélegzetet, majd, mintegy magyarázatként,
beszélni kezdett.
- Nem is tudja, milyen remek asszony ez. Ezért a kis
örömért, itt a taxiban, képes volt elutazni Győrbe, ott
mászkált egész nap, a marha férjjel a nyomában, aki minden
pillanatát figyeli, akit nem lehet lerázni.
- Az a pasas a férj volt? - kérdezte a taxis.
- Igen. Rosszul bánik vele, de irtó féltékeny. És
kitartó.
A taxis hümmögött.
- El tudja ezt képzelni? Egy nap Győrben. És a férj
ott lohol utána, nem lehet lerázni. Én, persze, nem vagyok
ott, én itt szervezem a randit. És megjön a vonat. A férj
akkor is a nyomában. A nő beszáll egy taxiba, a férj
követi. Mindig a nyakán. Mindig a nyakunkon. De,
szerencsére, ez nem jut az eszébe. Hogy éppen a taxiban.
Azt hitte, üres a taxi, és ő továbbra is éberen figyel.
- Ez jó - mondta a taxis.
- Tudja, barátom, nekünk ez az egyetlen esélyünk. Győr
helyett, persze, lehetne Veszprém, vagy Tatabánya. De túl
kicsi hely nem lehet, mert ott nehezen lehetne eljátszani
ezt a bújkálást meg követést.
- Nem irigylem magát - mondta a taxis, de rögtön meg
is bánta. Ki akart maradni a bajból. A férfi nem orrolt meg.
- Pedig nyugodtan irígyelhet. Ez a félóra megéri.
Nekem meg. Neki, hát az más kérdés. Ő egy angyal. Ő
feláldozza magát. Már ötször járt Győrben, és nem fárad
bele. És mindig örül nekem. Örül ennek a félórának, a
fárasztó, és voltaképpen teljesen értelmetlen nap végén.
A beszélgetés elakadt. A férfi mondott egy közeli
címet, kiszállt, és fizetett. - Akkor megpróbálom máskor is
magát hívni - mondta a férfi, miközben odaadta a jelentős
mértékű borravalót. - Tudja, ez bizalmi munka.

A taxis tovább indult, de egy mellékutcánál megállt. A
feleségére gondolt, és a szerelemre, amely lobog, de
egyszer véget ér.