Mándy Gábor:
A nyanya


- Szívesen felmegyek hozzád, de előbb egy öreg
nyanyát kell hazacipelnem - mondja valaki a hátam
mögött, a pénztári sorban. - Megkért, hogy segítsek
neki.

Hátrafordulok. Egy 25-30 év körüli nő beszél a
barátjával a mobiltelefonon keresztül.

- Jó, jó, én is akarom, de értsd meg, az öreglány
megkért, segítenem kell neki.

A beszélgetés időnként megszakad, ahogy a nő a
partner szavait hallgatja. Aztán beszél tovább.

- Hogyhogy miért? Mert olyan öreg és szakadt.
Járni is alig bír. ... Csak a házig viszem el,
utána repülök hozzád. Addig bírd ki. ... Ezt
most mért mondtad? De rohadt egy szemét alak
vagy! Ha neked a Vali is megfelel... De azt
kikérem magamnak, hogy vele hasonlíts össze.
A Vali csak ahhoz ért, hogy ... Pfúj! ... Te
szemét!

Ebben a stílusban folytatódik a beszélgetés.
A nő időnként harsányan felkacag, láthatólag
nem haragszik igazán.

Közben odaérek a pénztárhoz. A nő kilép a
sorból, odamegy a háztartási polchoz, és ha
jól látom, egy doboz óvszert dob a kosarába.
És beszél tovább. Már nem hallom minden szavát,
de azt igen, hogy "öreg" meg "nyanya" meg "és
akkor most mit csináljak vele, szerinted?!"

Fizetek, és ahogy jövök ki, meglátom a hölgyet.
Valóban öreg és törődött, kétrét görnyedve ül
egy padon, visszeres lábai mellett két megrakott
szatyor, kezével reszketve markolja a botját.

Odalépek hozzá: - Csókolom. Látom, jó sokat
tetszett vásárolni. Segíthetek hazavinni?

Fáradt tekintettel néz rám, látszik rajta, hogy
nehezére esik a gondolkodás.

- Köszönöm, de már megígérte valaki, hogy segít.
Rá várok.

Hátranézek. A nő még mindig nem ért a pénztárhoz.

- Tudom. De én is szívesen segítek. És annak az
illetőnek éppen más dolga van. Hallottam, ahogy
beszélt valakivel telefonon. Biztos nem venné
rossznéven, ha én segítenék a néninek.

A hölgy az arcomat fürkészi, valószínűleg azon
töpreng, hogy nem azért akarom-e rátukmálni a
segítségemet, mert el akarok szaladni a szatyrával.

- Nem tudom. Én mégis inkább megvárom azt a fiatal-
asszonyt. Megígérte.

Bólintok, megértem. Annyi a rosszember mostanában.

Megyek tovább, és a bolt előtti járdaszigeten
várom a villamost. Megjön, felszálok. De az ablakból
még látom, hogy az idős hölgy és a fiatalasszony
végre találkoznak. A nő hevesen gesztikulál. Aztán
egyedül megy el, az öreg hölgy és a szatyrok nélkül.

Arra gondolok, mindenkinek megvan a maga sorsa. És
ebbe nem mindig lehet beleavatkozni.