Mottó helyett

"Irodalmi maszturbálás" - jelentették ki kritikusok többször is a hetvenes években némely új regényről, azt érzékeltetve, hogy a szerző mintha csak a saját maga szórakoztatására írta volna, a nagyközönség számára nem volt különösebb mondanivalója. Nemrég eszembe jutott ez a becsmérlő kifejezés, elgondolkoztam rajta. Nem is hülyeség. Ha egy regényt a kutya sem olvas el, akkor legalább a szerzője élvezze!



1.

Meglestem őket. Az utcáról beszűrődő halvány fényben alig lehetett kivenni az alakjukat. Csendesen ölelték egymást, összekapaszkodva, szinte eggyé válva. A homályban láthatóvá vált a nő formás melle, de rögtön el is tűnt a férfi markában. Sokáig egymás mellett ültek, a férfi karja lent matatott. Aztán a férfi lebukott a fehér combok közé, a nő teste hátrahajlott, megfeszült, légzésének üteme egyre gyorsult, furcsa morgó, gurgulázó, nyöszörgő hangokat hallatott. A kívánás, az izgalom, a beteljesülés félszavai voltak ezek. De lejegyzésükre nem voltam alkalmas állapotban.



2.

A nő valójában még csak lány, Valinak hívják, tizenhét éves, most ismerkedik a szerelemmel. Pali idén érettségizik. Focista az iskolai válogatottban.

Palinak már volt viszonya, a házukban lakó egyik idősebb nővel, aki a férfiakkal kapcsolatos kudarcai után kipróbálta az alig serdült, szerelmi technikákban még járatlan, de a hormonoktól és a kíváncsiságtól fűtött, gyorsan fellelkesülő-keményedő fiúkat Az a románc nem tartott sokáig, mert a hölgy szégyellt a kis sráccal mutatkozni, és különben sem akart leragadni egy nála jóval fiatalabb partner mellett. Az élmény felkavarta Palit, akit a sporttársai is cukkoltak. Elhatározta, hogy az iskolai csajok között néz szét. Valit szemelte ki, egy aranyos arcú, karcsú szőke csitrit, akit már korábban is látott néhány iskolai rendezvényen, de akkor nem merte megszólítani. Most, egy kalanddal tapasztaltabban, már nyoma sem volt korábbi gátlásosságának.

Valinak hízelgett a jóképű, magas, izmos testű fiú érdeklődése. Véletlenül futottak össze először, nagyot beszélgettek, és aznap este már kézen fogva sétáltak.

Pali napról napra merészebb lett. Megfogta a lány mellét, simogatta a nyakát, vállát, derekát, a tomporát. Hála az idősebb hölgynek, már nagyon jól tudta, hova kell tennie a kezét, ha örömet akar okozni. Vali teljesen úgy reagált, ahogy Pali várta. A petting egyre vadabbá vált, a két fiatal napról napra, estéről estére többet akart.

Az egyik nap megint bent maradtak az épületben. Senki sem vette őket észre (csak én). Felsettenkedtek egy üres terembe, és egymásnak estek. Csendesen ölelték egymást, összekapaszkodva, szinte eggyé válva. A homályban láthatóvá vált a lány formás melle, de rögtön el is tűnt a fiú markában.

Vali egy kicsit félt. Még szűz volt. Pali megnyugtatta: majd vigyáz. Persze a fiú is izgult, elvégre egészen más volt egy tapasztalt nő iránymutatását követni, de bízott magában. Először csak az ujjaival. Aztán a szájával. A lány egyre közelebb jutott a csúcshoz, s végül elélvezett, teste zsongott, a szemeit behúnyta. Mosolygott. Csend lett.

- Édes vagy - mondta végül Vali. - Csodálatos volt. De neked nem rossz így?

- Ne aggódj - nyugtatta meg a fiú. - Majd legközelebb. Egy biztonságos helyen.

Palinak nem volt kenyere a sok beszéd, ezért csak cirógatta a lány arcát. Valinak imponált, hogy a fiú mennyire figyelmes. Pihentek még egy darabon. Aztán felöltöztek, és egymást átölelve lesettenkedtek a lépcsőn. Az épületben már sötét volt. Az utcai lámpa halványan és egykedvűen világított. Már sok ilyen kalandnak volt tanuja.

Én nem. Még mindig szaporábban szedtem a levegőt. Elhatároztam, hogy regényt írok, és ez a légyott feltétlenül szerepelni fog benne.



3.

Azt hiszem, az idősebb hölgy - nevezzük Magdinak, és legyen 38 éves - nyugodtan összefuthat Palival. Miért is ne? Egy nosztalgikus találka még nem az egyoldalú viszony felmelegítése.

Szóval összefutottak. Pali már egy ideje udvarolt Valinak, de valahogy nem jutott ötről a hatra. Vali valamitől félt, talán a terhességtől, talán nem volt meggyőződve arról, hogy Pali kitart mellette, talán csalódott is benne, elég az hozzá, hogy több hét is eltelt anélkül, hogy lefeküdtek volna.

És ahogy Pali épp egy ilyen sikertelen randevúról ment hazafelé (jól tudjuk, hogy a szex nem lehet a randevú sikerének fokmérője, de Palinak erről más volt a véleménye), összetalálkozott Magdival. Szegény nő, a piacról jött haza, egy nagy cekkerrel. Pali ösztönösen felajánlotta a segítségét, Magdi ösztönösen elfogadta.

Felmentek, Magdi megkínálta borral. Pali szabadkozott, de olyan szíves volt a kínálás...!

Az asszony kérdezgette, hogy megy az iskola, van-e már magához való barátnője. A fiú szomorúan nézett. Annyira szomorúan, hogy Magdi megsajnálta. Annyira megsajnálta, hogy odament hozzá, és megölelte, megpuszilta. Szegény kölyök. Szegény kölyköm. Milyen ostoba lányok vannak! Hogy nem teszik össze a két kezüket és nem tárják szét a két lábukat, ha egy ilyen remek fiú udvarol nekik...

És a keze a nadrágon. És a fiú keze a mellén. És a ruhák a földön, a nő és a fiú az ágyban. És a két test egyszerre mozgott, hullámzott, vonaglott, légzésük üteme egyre gyorsult.

A nő részéről ez nem volt helyes. A fiú is sajnálta a történteket. Mindez mégis csak jobb lett volna Valival.

Vannak pillanatok, amikor rossz útra térünk. De az is vezet valahová.



4.

Nem. Magdi nem facér. Boldogtalan házasságban él. Pali negyvenes agglegény, aki addigi sikertelenségei után első komolyabb kapcsolatában reménykedik. Magdi nehezen jött rá, hogy a férje mellett mással is le lehet feküdni. Nem mintha a férjjel bármi probléma lenne. Jól kereső mérnök, rendesen bánik vele, a pénzt haza adja, de gyereket nem akar. És az ágyban is - hát, mit kerteljünk - nem nyújt olyan teljesítményt, amilyet egy ilyen mutatós nő joggal elvárhatna.

Egy társasutazáson, ahova Magdi egy barátnőjével ment el, míg a férje egy minden erejét próbára tevő munkán dolgozott, megismerkedett Palival. Nem jó ez a név. Legyen Pál. Vagy Lajos. Igen, Lajos a megfelelő név. Egy szó, mint száz, Magdi és Lajos közel kerültek egymáshoz. A férfi persze a barátnővel is barátságosan viselkedett, de az arca, a szeme elárulta, hogy Magdi tetszik neki igazán.

Hármasban csatangoltak, el-elszakadva az utazás többi részvevőjétől. Mikor hazaérkeztek, Lajos elkérte Magdi telefonszámát, azzal, hogy majd a kiránduláson készült fényképeket megmutatja neki. A barátnő, akit ez a romantikus kapcsolat jobban felvillanyozott, mintha vele esett volna meg, telebeszélte Vali fejét, hogy milyen helyes a pasi, és szerinte érdemes kapcsolatot tartani vele.

A férfi a következő héten többször is felhívta Magdit, és a cukrászdában, ahol találkoztak, a fényképeket összehajolva nézték meg. Lajos a nő vállára tette a kezét, aki ezt szótlanul tűrte, bár legbelül nem igazán értette a dolgot. Lajos elkísérte, csaknem hazáig, és ameddig lehetett, az ujjai cirógatták Magdi ujjait. Az utolsó saroknál Magdi elbúcsúzott a férfitól, és váratlanul egy puszit lehelt az arcára.

Ez a találkozás csak a kezdet volt. Több közös séta után Magdi rászánta magát, hogy felmenjen a férfi lakására. (Aznap a férje éppen kiküldetésben volt.) A legénylakás nem volt nagyon komfortos, de Magdi nem talált semmi kivetnivalót a bútorokban, a látványban, sőt, elégedetten állapította meg, hogy viszonylag rend van.

A férfi megkínálta egy kis bolti süteménnyel és sörrel. Jobb híján azzal koccintottak. Uzsonna után Magdi már búcsúzni kezdett, de ahogy ott álltak az ajtó előtt és Lajos a karjaiba zárta, Magdiban megpattant valami. Magában hirtelen eldöntötte, hogy most, vagy soha. Maradt. Hagyta, hogy Lajos a kanapéhoz vezesse. Egymást ölelve hengeredtek rá, mindketten megrészegültek az alkalomtól. Lajos csókolta, simogatta Magdit, ahol érte, az pedig sóváran visszacsókolt, visszasimogatott. A nő a nadrágon keresztül is megérezte a férfi izgalmát, és ez csak fokozta a saját izgatottságát.

Lajos csodálatos szeretőnek bizonyult, különösen a férjjel összehasonlítva. Értett a nő kényeztetéséhez. Ujjai végigvándoroltak Magdi meztelen bőrén, a nyakától a mellein keresztül a hasáig és az öléig, amely felforrósodva várta a csókokat és a behatolást. Lajos odahajolt. Az ajkak ajkakat csókoltak.

Oltsd el a villanyt - suttogta Magdi. A szobában sötét lett. Zihálva ölelkeztek, összekapaszkodva, egymásba gabalyodva. Alig lehetett kivenni az alakjukat. A két test egyszerre mozgott, hullámzott, vonaglott, légzésük üteme egyre gyorsult.



5.

Nem. Magdinak nincs férje. Már elváltak. Azóta egyedül él a tizenkétéves kisfiával, Robival. Lemondott a szerelemről, de barátnői biztatására válaszolt egy társkereső hirdetésre. Lajosnak volt felesége, de Magdi azt még nem tudta. Azt hiszem, egy ilyen férfit inkább Bélának tudnék elképzelni. Legyen hát a neve Béla.

A presszóban, ahol először találkoztak, gyorsan kiderült a kölcsönös szimpátia, és az is, hogy az ízlésük nagymértékben hasonló. Béla lendületesen beszélt - az üzleti vállalkozásairól, a terveiről és arról, hogy Magdi mennyire beleillene ezekbe a tervekbe. Magdi el volt bűvölve. Bizalmat szavazott a férfinak, aki nagyvonalúan rendezte a számlát, majd egy Ford Taunusba ültette a nőt. Kicsit kocsikáztak, körben a városban, majd Béla egyenesen hazavitte. Magdi kiszállt, kezében a virágcsokorral, amit útközben kapott. Már-már azon volt, hogy felhívja a férfit egy teára, de Béla ránézett az órájára és azt mondta, nem akar tovább alkalmatlankodni, és Robit sem szeretné megzavarni, kitenni egy ilyen futó alálkozásnak, inkább a hétvégét töltsék együtt, menjenek el együtt egy szép kirándulásra. Magdi bólintott, és megállapította magában, hogy Béla milyen figyelmes és tapintatos.

Magdi egész héten készült erre a családi kirándulásra, látta magukat az autóban ülni, az út szélén virágokat szedni, a tisztáson labdázni és egy cukrászdában süteményeket habzsolni. Béla szerdán hívta fel először, és szomorúan közölte vele, hogy a hétvége nem megy, sok a munka, dolgoznia kell, de helyette péntek este szívesen felugrana. Magdi beleegyezett, és nem firtatta a dolgot, csak megállapította, hogy nem érdemes úgy beleélnie magát.

Pénteken Béla be is futott, egy másik óriási csokorral, és Robinak is hozott egy nagy tábla csokit, amit a gyerek illedelmesen megköszönt. Vacsora után egy ideig tévét néztek, aztán Robinak le kellett feküdnie.

Magdi szívesen megágyazott volna maga mellett a férfinak, de Béla ezt is korainak tartotta. Beszélgettek, közben össze-összeért a karjuk, a térdük. Béla felállt, és úgy álltában alaposan magához ölelte az asszonyt. Magdi, aki már nagyon el volt szokva az ilyesféle gyöngédségektől, a férfi karjaiban egyre jobban elolvadt. S akkor Béla az ölébe kapta, és a heverőre fektette. A sokáig elfojtott asszonyszenvedély teljes erővel tört elő. Amikor a férfi benyúlt a szoknyája alá és lehúzta a bugyit, Magdi kész volt mindenre.



6.

Nem. Magdinak nem volt gyereke. Özvegy édesanyjával élt egy másfél szobás, komfort nélküli lakásban, ahová persze nem lehetett férfiakat felvinni. Bélával, akit a megváltozott körülményekre tekintettel ezúttal inkább Lacinak nevezzünk, egy vállalati bulin ismerkedett meg. Laci kedvessége gyorsan levette a lábáról a 44 éves nőt. Névről már ismerte, és nem sok jót hallott felőle. A cégnél nőcsábásznak tartották, ez azonban nem vette el Magdi kedvét. Egy-két komolytalan udvarlót és egy hamvába holt szexuális kalandot nem számítva nem ismerte az igazi szerelmet, és szívesen kipróbálta volna. Nem akart vénlány maradni.

Lacival egymásba feledkeztek. Az erős szemöldökű, markáns állú és orrú üzletkötő jól táncolt, és akkor is türelmes volt, amikor Magdi a lábára lépett, s emiatt mentegetőzött. Laci elnézően mosolygott, és biztos kézzel vezette. Magdi egyre jobban élvezte a táncot, és ámulva vette észre, milyen furcsa izgalom járja át a testét, ahogy a férfi forgatja vagy magához szorítja, és melle a férfi mellkasához ér, vagy ahogy a férfi jobb keze felvándorol a hátán a lapockájáig, a nyakáig, majd le, vissza, egészen a derekáig. Az is felbolygatta, hogy érezte: a férfi megkívánta őt. Elpirult, de nem bánta. A zene elhallgatott, de ők még egy ideig szorosan összefonódva álltak.

Aztán Laci kézen fogta, és - néhány kolleganője helytelenítő pillantásától kísérve - kivitte az épület előtti parkba, a sötét lombú fák közé, ahol végre csókolózni kezdtek. Laci közben megfogta Magdi mellét, és ettől kezdve Magdi nem volt ura magának. Alsóneműje alaposan átnedvesedett. Sápadtan állt egy fához támaszkodva, mialatt Laci besurrant a táskájáért és Magdi ballonkabátjáért. Elindultak a sötétben, meg-megállva.

Aztán felszálltak a buszra. Laci ott is magához szorította Magdit, ő pedig csillogó szemekkel nézett vissza rá. Teljesen elérzékenyült, hogy egy ilyen férfi megkívánta. Hogy egyáltalán, valaki megkívánta. Őt, akit addig senki sem vett észre.

Lacinak igénytelen, de tiszta lakása volt, egy-két kopottas, de jó ízlésről tanúskodó bútordarabbal, fotellal és hintaszékkel.

Ahogy hazaértek, Laci megmutatta a vécét, jól tudván, hogy a hölgyvendégei számára ez fontos információ. Magdi mosolyogva köszönte meg, és rögtön be is vonult. Ahogy az ülőkére kuporodott, feltette magának a kérdést: Miért jöttem ide? Mit keresek én itt?

De amint a hólyagja megkönnyebbült, a dilemmája is megoldódott. - A szerelmet keresem. És hátha most meg is találom.

Laci közben elkezdte készíteni a vacsorát. Remek szakács volt.

- Mit segíthetek? - kérdezte Magdi. - Talán meg lehetne teríteni - mondta a férfi, és tovább kevergette a hús mellé készülő áfonyamártást, csak úgy a szemével mutatva, hogy mit hol talál a nő.

Leültek, megvacsoráztak, Magdi dicsérte a férfi konyhai ügyességét. Laci elővett egy üveg bort. Mintha Magdinak szüksége lett volna bátorításra. De nem volt. Már az előtt elhatározta, odaadja magát a férfinak, hogy a testét megbizsergette volna az alkohol. Laci megérezte, hogy eljött a pillanat. Megfogta Magdi kezét, az ágyhoz vezette, hanyatt fektette és szinte rázuhant, esés közben is ügyesen kigombolva a nő blúzát és lehúzva a saját cipzárját. Zihálva ölelkeztek, összekapaszkodva, egymásba gabalyodva. A két test egyszerre mozgott, hullámzott, vonaglott, légzésük üteme egyre gyorsult.



7.

Nem. Laci egyáltalán nem volt jó szakács. Amikor felértek, csak tehetetlenül mutatta, mi van otthon, és vacsorára zsíros kenyeret javasolt, piros paprikával megszórva. Magdi felajánlotta, hogy majd ő összedob valamit. A kamrában talált néhány szem krumplit, egy fej hagymát, a hűtőben tojást és egy kis darab kolbászt. Sürgött-forgott, mosolyogva, kipirult arccal, és egykettőre kész is volt a rakott krumpli. Laci csak hátráltatta a munkát, azzal, hogy a vendége mögé állt, a nyakába suttogott, dícsérte az ügyességét és szépségét. Magdinak jól esett ez, élvezte a sikert, és hogy tud segíteni, olyasvalamiben, ami ennyire fontos a férfinak.

A vacsora elkészült, de nem nyúltak hozzá, mert addigra már a szakácsnő jobban kellett Lacinak, mint az étel. Felkapta, és vitte, egyenként fejtette le róla a ruhadarabokat, és már ott hevertek az ágyon, egymás karjában. Zihálva ölelkeztek, összekapaszkodva, egymásba gabalyodva. A két test egyszerre mozgott, hullámzott, vonaglott, légzésük üteme egyre gyorsult.



8.

Nem. A tánc után nem tölthettek el sok időt, nem mehettek fel Lacihoz, hiszen Magdinak haza kellett mennie. Beteg édesanyjának ő volt az egyetlen támasza. Laci ezt kényszeredetten vette tudomásul, de nem vesztette el a kedvét. Gyalog mentek, minden kapualjban megálltak, ölelték és csókolták egymást. Aztán egy nagy park került az útjukba. A dús lombú fák elbújtatták őket az illetéktelenek szeme elől. Laci egyre merészebb lett, benyúlt a nő blúzába, és szakszerű mozdulatokkal kikapcsolta a melltartót. Magdi addigra teljesen leküzdötte a félénkségét, már vágyott a férfi érintésére, odaadta magát a mohó ujjaknak. Laci, aki közben a saját sliccét kicipzározta, felemelte Magdi bal combját, félrehúzta a vékonyka bugyi szélét, és a hímtagja máris besiklott a helyére. Magdi beleborzongott. - Milyen erős, milyen egészséges! - állapította meg. Úgy érezte, hogy a mai nappal egy teljesen új fejezet kezdődött az életében. Tökéletesen megbízott Laciban, és ezt maga sem tudta mire vélni.

Nem beszéltek, csak szuszogtak, nyögtek, mint két tiszta szívű kis állat, akiket az üzekedés rítusa teljesen lefoglal. Zihálva ölelkeztek a sötét lombú fák között, alig lehetett kivenni az alakjukat.



9.

Nem teljesen így történt. Magdinak már nem élt az édesanyja, tavaly meghalt, Magdi most egyedül lakott a másfél szobás lakásban. És nem is először vitt fel magához férfi vendéget. A vállalati buliról egyenesen hozzá mentek.

A villamoson egymásba kulcsolták az ujjaikat, és a keskeny ülésen összesimultak. Laci értett hozzá, hogy tartsa fenn a hölgyek érdeklődését és izgalmi állapotát. Magdi megbízott benne, fejét az utazás nagy részében a férfi vállára hajtotta, és hagyta, hogy a becéző szavak elandalítsák.

Egy négyemeletes épület harmadik emeletére kellett menniük. Lift nem volt. Magdi - akit ez alkalomból nevezzünk inkább Marinak - előre ment, és Laci nem állta meg, hogy a lépcsőn felfelé menet hátulról ne fogdossa meg a farát, amit Mari izgatott nevetgéléssel honorált.

Az egyik lakás résre nyitott ajtaján egy idősebb hölgy undorodva nézte a jelenetet. - Na, hazajött a kurva - mormolta. Szerencsére ezt senki sem hallotta meg.

Benyitottak. Az előszobának mosószer-szaga volt, de ez a legkevésbé sem befolyásolta a férfit. Ahogy bezárult mögöttük az ajtó, szorosan magához vonta Marit, majd pár centire felemelte a levegőbe. A nő élvezte a férfi izgatottságát és erejét.

Mari bement a mosdóba, majd a fürdőszobába. Laci egy darabig nem tudta, mit kezdjen a megnövekedett szabadidejével. Nézegette a teakonyha polcain található dobozokat - kávé volt ott meg só meg cukor, két régi kiadású szakácskönyv megnyugtató társaságában. Aztán Laci a lakás egyetlen szobájában nézett szét, amely szemmel láthatóan egyszerre szolgált nappaliként, étkezőként és hálószobaként. Nemsokára belibegett Mari, pongyolában, kibontott hajjal és beillatosítva.

Hű, ez igen! - mondta a férfi elismerően, és újra a karjába szorította a nőt. Marinak imponált a férfi elragadtatása. Majd egy puszi után azt mondta: Te is zuhanyozz le, szívem! Kitettem a törülközőt, a kék a tiéd.

Laci egy kicsit feszengett, nem szerette a túl nagy felhajtást, de azért okosan engedelmeskedett. Közben Mari megágyazott, és meggyújtott néhány gyertyát. Szerette megadni a módját.

Bejött Laci, egy szál törülközőben.

- Na, azt azonnal vedd le! - mondta nevetve Mari, és élvezte a férfi pillanatnyi zavarát, s csakúgy az elébe táruló látványt.

Laci nem késlekedett, rögtön odalépett, kibontotta Marit a pongyolából, és az ágyra döntötte. Összegabalyodtak, mohón tapogatták, ölelték egymást.

Amikor eljött az ideje, Mari felnyúlt az ágy melletti polcra, és elővett egy papírdobozt. Gumióvszerek voltak benne, hármasával.

- Az egyik tasak már meg van bontva - mondta Mari. - Abból vedd ki a következőt!

És folytatták, egy percre sem zökkenve ki a női és férfi szerepből. Zihálva ölelkeztek, összekapaszkodva, egymásba gabalyodva. A két test egyszerre mozgott, hullámzott, vonaglott, légzésük üteme egyre gyorsult.



10.

Mari helyett képzeljünk el egy izmos fiatalembert, és nevezzük el Boldizsárnak. Nem a vállalati bulin találkozott Lacival, hanem egy férfi bárban, ahova a hasonszőrűek járni szoktak.

Összevillant a tekintetük. Mind a ketten érezték, hogy érdemes próbálkozniuk. Boldi odaült Lacihoz, és néhány semmitmondó mondat után italt rendelt kettőjüknek. Laci elmosolyodott, tetszett neki a fiatalember rámenőssége. Bemutatkoztak. Rövid beszélgetés után felálltak, és felmentek Laci lakására, ahol annak a szenvedélynek hódoltak, amelyet már a régi görögök is igen kedveltek.

Nem. Valami nem stimmel. Bár a férfiszerelemben erkölcsileg semmi kivetnivalót nem találok, valahogy ebben a fordulatban nem érzek annyi érdekességet, izgalmat, ami miatt ezt a könyvet így kellene folytatni. És végtére is, ezt én írom magamnak.



11.

Talán ha Laci helyett Teca szerepelne, Marival kettesben. Hm. Két leszbikus hölgy. Ők nyugodtan találkozhatnának ugyanazon a vállalati bulin. Még táncolhatnának is. Jól tudjuk, hogy a táncparketten férfiból sosincs elég.

Így is lett. Teca vérbő, telt idomú, rózsaszín bőrű asszony, aki középvezető férje mellett igazán a saját nemében találja meg titkos vágyai beteljesülését. Mari - vagy inkább Marika -, a szegény könyvelő, egymás után utasítja el a rosszabbnál rosszabb férfi ajánlkozókat. Nem nyers szexre, hanem gyöngédségre vágyik. Még nem volt leszbikus kapcsolata, de most - ennek a kiszámíthatatlanul kanyargó könyvnek a jóvoltából - lesz.

Teca odajön hozzá, és felkéri táncolni. A tánc közben Teca elragadóan mosolyog, Marika is visszamosolyog rá, összesimulnak, élvezik a két test szinkron mozgását, hullámzását. És létrejön egy titkos áramkör, amely elektromágnesként vonzza őket, tartja őket össze.

Marikának tetszik Teca, ahogy élvezi az életet. Bámulja Teca ízlését, az öltözködését, a járását, a haját - és titokban a ruha alatt felsejlő testét, telt idomait is. Könnyű példa Tecának, akit szintén nem hagy hidegen a lány. Egy kicsit azért lekezeli. Inkább kihasználja, mintsem odaadná magát neki, Élvezi a fölényét, és talán egy csepp gonoszság is van benne. Kettőjük kapcsolatában ő hordja majd a nadrágot.

Vagy inkább aláveti magát? Az is lehetséges. Teca hagyja, hogy a szegény könyvelőnő parancsoljon neki. Akit titokban lenéz. Aki vézna, inas, rossz arcú. Aki a férfiakkal kapcsolatos frusztrációit is rajta vezeti le. A torz bosszúja a tökéletes felett?

Jobb, ha nem is tudjuk meg. Elvágom ezt a szálat, nem kukkolok tovább.



12.

De azért maradjunk még az egyenlőtlen kapcsolatnál.

Tecának Ödön a férje. Középvezető beosztásban dolgozik egy nagyvállalatnál. De csak a munkahelyén erélyes főnök, otthon mindig az történik, amit az asszony akar. Én egy papucsférj vagyok, elméleti megalapozással - mondta egyszer Tecának, házasságuk kezdetén.

Annyira szereti az asszonyt, hogy teljesen feláldozza magát a felesége öröméért. Tecában istennőt lát, behódol neki, teljesen aláveti magát az ő akaratának. Anyagilag is: mindent megvesz neki, amit csak megkíván, s még egy olyan szerződésen is gondolkozik, ami alapján a teljes vagyonával az asszony rendelkezne.

A nőuralom szórakoztatja Tecát. Egy rabszolga, aki főz, mos, takarít. Egy szexuális rabszolga, aki a száját nem fecsegésre használja. Aki mellett orgazmust orgazmus követ. A gyöngédség bajnoka, az eksztázis művésze.

Eljutottak a fájdalom kultuszához is. Teca fájdalommal büntetett, és fájdalommal jutalmazott. Minden a kontextuson múlik. Nehéz eldönteni, hol kezdődik a szadizmus. Vajon az-e a szadista, aki mazochista partnerének fájdalmat okoz, vagy éppen ellenkezőleg, aki megtagadja tőle a fájdalmat? És vajon nem válik-e büntetéssé a jutalom is, ha a büntetés szándékával adják?

A fájdalomnak ezer arca van, és ők mindegyiket végigpróbálták. Pofozás, rugdosás, korbácsolás, karmolás, csipkedés, harapdálás. Teca megpróbálta testedzésként felfogni: így erősítette a karizmait, a combizmait. Edzés volt ez a férfinak is, csak másképpen: ő az idegeit, a fájdalom-elviselő képességét edzette. (És büszke volt rá, hogy mennyit kibír.)

Amikor Teca nem ért rá, vagy túlságosan fáradt volt, kikötötte Ödönt az ágyhoz, vagy egyszerűen csak bezárta az egyik szobába, és lement tévét nézni.

Ödön szinte sportot űzött az önfeláldozásból, mindent felkínált az asszonynak, még a saját életét is.

- Tudod, az lenne a számomra a legnagyobb boldogság, ha úgy halnék meg, hogy veled szerelmeskedem. Méghozzá épp abban a pillanatban, amikor te kielégülsz - mondta Ödön az egyik nap, Teca combjai alatt. (Szerettek így beszélgetni. Ez a póz tökéletesen kifejezte a férfi alárendelését. A nő alá rendelését.)

- És akkor nekem ki lenne a rabszolgám? - kérdezte Teca.

- Valaki fiatalabb. Akivel újrakezdheted.

- Butaság. Rabszolgában te vagy a legjobb - mondta Teca, és lejjebb süllyesztette a csípőjét. Izmos fara teljesen rányomódott a férfi arcára, és Ödön tovább nem tudott részt venni a társalgásban.

Teca és Ödön felnőtt emberek. Ha megvan az egyetértés, azt csinálnak, amit akarnak.



13.

Na nem. Tecának nem telt sok öröme a házasságában, a tutyimutyi Ödön mellett. Egy darabig izgalmasnak találta, hogy ugráltathatja a férjét, és azt is élvezte, hogy Ödön számára a nő orgazmusa a nemi élet fő célja, s így Teca napjában ötször-hatszor is feljutott a csúcsra, de ez idővel egyre kiszámíthatóbbá, egyre gépiesebbé, egyre unalmasabbá vált. Az asszony mind jobban ráéhezett a nagy szerelemre. Egy olyan férfira, akibe ő szerethet bele, aki magával tudná ragadni, el tudná sodorni a pipogya férje mellől.

Amikor jött a vállalati buli, Teca elhatározta, hogy elmegy, szórakozik. Egyedül, Ödön nélkül. Laciról már tudott, hallotta a pletykákat is, de ez nem vette el a kedvét. Ellenkezőleg, elmélyítette, intenzívebbé tette a kíváncsiságát. Egy flört nem árthat meg - gondolta magában. És aki már másoknak is ízlett, azt miért éppen ő, az ínyenc ne kóstolhatná meg?

Amikor megérkezett, szétnézett, észrevette a férfit, és egy figyelemfelkeltő pillantást küldött feléje. (Igazság szerint ott volt Marika is, ő is látta a szép Tecát, de hát szerencsére mit sem tudott arról a leszbikus viszonyról, amelybe kettőjüket helyeztem. Az az előző fejezetben volt, ez pedig most van; ez egy teljesen másik történet.)

Laci hamar észrevette Teca érdeklődését, és ez kiváltotta benne a ragadozó ösztönt. Ismerte Ödönt, tudta, hogy sokat kockáztat, ha éppen a főnök feleségével kezd ki, de nem törődött vele. Teca pillantását bátran viszonozta.

Teca is megérezte, hogy ezúttal vakmerő férfival van dolga, olyannal, aki nem fél a főnököktől, férjektől, hanem megküzd velük, a nőért, a zsákmányért. Mindezt persze csak a tekintetek beszélték meg. De bővebb kifejtésre nem is volt szükség. Laci felkérte Tecát, magához szorította, s az asszony belesimult a karjaiba, beleolvadt, szinte hozzá tapadt. De nem úgy, mint a folyondár, hanem mint egy selyemkendő.

A simulós szám után boogie-woogie következett, és ez alkalmat adott Lacinak, hogy alaposan megforgassa a nőt, behúzza, kilökje, pörgesse és vele pörögjön. Ekkor már többen is nézték őket. Kimelegedtek, odamentek a büféhez. Laci vodkát ivott, és Tecának is rendelt egyet. Teca rövid gondolkodás után elfogadta. Be akart csípni, túl akart jutni az okos meggondolásokon. Le akart feküdni valakivel, és nem akarta szégyellni magát közben.

Ez hamarosan be is következett. Laci felvitte az emeletre, talált egy eldugott helyiséget, tele asztalokkal és székekkel, feltette Tecát az egyik asztalra, benyúlt a húsos, fehér combok közé, odatapasztotta kezét a megnedvesedett redőkre, a másik kezével kicipzározta a nadrágját, és már semmi sem állt a szenvedélyük útjában.

Az ablakon beszűrődő gyér fényben alig lehetett kivenni az alakjukat, ahogy zihálva ölelkeztek.

A nő némán, de nagyokat szuszogva élvezett el.

Vagy nem is. Nem jutott el az orgazmusig, de boldoggá tette a férfi eksztázisa.

Laci visszagombolkozott, és belecsókolt a nő nyakába. Ennyi gyöngédség elég is volt. Teca örömmel konstatálta, hogy megtörtént, sikerült, megcsalta a férjét. És hogy talált valakit, akit érdemes szeretnie.

- Gyerünk vissza - mondta Laci. - A te helyzetedben jobb lenne, ha senki sem tudná meg. Egyelőre.

Teca papírzsebkendővel törölgette magát, aztán megigazította az öltözékét. Elindultak, botorkálva a sötét folyósón, majd leosontak a lépcsőn. Visszamentek a táncterembe. Teca ivott még egy rumot, és maga elé bámult, aznap este már nem táncolt. Laci ezalatt konspirációs okokból más nőket táncoltatott, szórakoztatott, szorongatott.

A buli végén került elő. Ahogy meglátta Tecát, újra megjött a kedve. Gyere, hazaviszlek - mondta neki. Teca engedelmesen követte.

Beültek Laci Opel Rekordjába. Elszívtak egy cigarettát. Laci indított, de néhány utcával arrébb megállt.

- Irtó jó volt veled - mondta, és Teca combjára tette a kezét.

- Jó szerető lennél - mondta Tecaa, odahajolt, és megcsókolta.

Laci hirtelen magához rántotta. Megint kicipzározta a sliccét. Teca oda nyúlt. Aztán a szájával. Aztán ráült. (Ja, Laci jól hátratolta a vezető-ülést. De az is lehet, hogy a másik ülést hajtotta hátra. Ilyen részleten nem kell fennakadni.)

Az autó megmozdult, olyan ütemes ringásba fogott, amelyet még nem tapasztaltak az egyébként minden lehetséges igénybevételre, német precizitással megtervezett rugók.

És akkor Teca jajongani kezdett. Megtörtént a csoda. Olyan orgazmusa lett, mint amilyen Ödönnel sohasem.

Amikor Teca hazaért, a férje még dolgozott. Felpillantott. - Jól szórakoztál, szívem? - kérdezte.

- Jól - felelte Teca kurtán. Aztán vizet engedett, és beleült a kádba. Miközben behunyt szemmel simogatta magát, Lacira gondolt, erős férfiasságára, és arra, hogy mennyivel nagyobb öröm egy arra érdemes szerető karjaiba omolni, mint eljátszani az istennőt egy unalmas férj mellett.



14.

Tecának nem Ödön a férje, hanem Karesz, a vállalkozó. Jól megy az üzlet, már van egy nagy házuk, Horvátországban egy nyaralójuk, van két autójuk - az egyik egy tágas BMW, a másik pedig egy Toyota sportkocsi. És sok barátjuk is van, ezek többsége ilyen-olyan üzleti partner.

Hetente-kéthetente nagy bulikat rendeznek, ilyenkor üvegszám isszák a márkás italokat, s az est fénypontja a vetkőzős póker, amikor a megperdített palack szeszélye szerint (mikor ki felé mutat, amikor megáll a forgása) egymás után veszítik el ruhadarabjaikat, és fátyolos tekintettel bámulják egymást.

A nők dögös csajok, rendre huszonöt és harmincöt között, testük a fitnesz-programok és a kozmetikai eljárások reklámja is lehetne.

Laci - akit mostantól inkább Dzsónak szeretnék nevezni, és aki szintén vállalkozó, részben partner, részben konkurens - ilyen bulin látta meg először Teca meztelen kebleit, és egyből beleszeretett az asszonyba. Dzsó mutatós hím volt, Tecának is megakadt rajta a szeme. Tekintete izzott, erős szemöldöke és álla szenvedélyességre utalt, arca divatosan borostás volt, a szőrös mellkasán vastag arany kereszt nyugodott. Dzsó jól kártyázott, jól táncolt, és amikor alsóneműre vetkőzve táncoltak, Teca megérezte, hogy fizikailag is tetszik a férfinak.

De Teca nem volt könnyűvérű nő, s ezt Karesz is tudta. Hadd ácsingózzon csak szegény fiú - gondolta magában -, majd annál előnyösebb megállapodást íratok vele alá.

Dzsó is tisztában volt a helyzetével, és nem is gondolt arra, hogy valaha is megszerezheti magának Karesz nejét, de szívesen belement a játékba. Tetszett neki az asszony, és az a tudat, hogy ő is tetszik az asszonynak.

Idővel annyira összebarátkoztak, hogy már őt hívta el Teca a hangversenyre vagy színházba, ha a férje nem ért rá. Karesznek sem volt ez ellen kifogása. Csak hadd szórakoztassa Dzsó a nőmet, aztán majd én kettyintem meg - gondolta. Dzsó idővel afféle házibaráttá vált. Teca mindenről részletesen beszámolt a férjének, akinek egyre azon járt az esze, hogy miképpen fordíthatná a maga javára Dzsó vonzalmát.

Ennek a vonzalomnak megvoltak a maga határai, és igazából nem volt lehetőség többre, mint szelíd flörtölésre. Arra is csak virágnyelven.

- Milyen formás az új blúzod - moondta például Dzsó.

- Mostanában már remek Triumph melltartókat lehet kapni - mondta Teca.

- Igen. Még a mellbimbók alakja is be van építve - vigyorgott Dzsó.

- Ha annyira érdekelnek a női alsóneműk, miért nem mész el divattanácsadónak?

- Inkább szobrász lennék. Mellszobrász. És a kezemmel tapogatnám ki az alakját.

- Mindent a szemnek, semmit a kéznek.

- Mindent a szemnek? Csak a blúzodat látom. Ó, ha levetkőztethetnélek!

- Hát vetkőztess le a lelki szemeiddel!

- Jó, várj. Most leveszem. Micsoda látvány!

- Tovább - mondta a nő, és az arca kipirosodott.

- Most alul. Gyönyörű vagy! Micsoda hajlatok! Kezdek beindulni.

- Látom.

- Hogyhogy?

- A lelki szemeimmel – nevette el magát a nő.

Ilyenformán évődtek, érzékeltetve intenzív érdeklődésüket egymás iránt, de gondosan ügyelve, hogy ne lépjék át azt a bizonyos határt.

Tecának az esti telefonos beszélgetések voltak a legélvezetesebbek. Ilyenkor rendszerint ő volt a hívó fél. Megesett, hogy Karesz épp a zuhany alatt állt, mikor Teca felhívta a barátját. Egy-két jól elhelyezett mondat alaposan felizgatta, és Teca ha nem is a hetedik, de legalább az ötödik mennyországban járt, amikor Karesz elzárta a csapot. Akkor Teca letette a kagylót, és a férjnek már nem volt nehéz dolga.



15.

Nem. A flörtölés nem lett volna elég. Dzsó volt olyan bátor, hogy akár Karesz haragját is vállalja. Mindenképpen meg akarta szerezni az asszonyt. Nagy tétekben játszott.

A nőt egyébként nem Tecának, hanem Hedvignek hívták. Ő még dögösebb csaj volt. Dzsó titokban ajándékokat adott neki, ezek megpuhították a szívét, s előbb-utóbb meggyengítették a térdét is.

Dzsó egyszer azzal hívta fel a lakására, hogy választhat magának a családi ékszerek közül. Ez a nyaklánc jobban mutatna a meztelen testeden. Ezt is vedd fel. Ezt is. A gyémánt öltöztet. Konyakot? Még egyet? Még egyet!

Hedvig meg volt elégedve a pásztorórával. Egy fantasztikus orgazmus, s utána gyengéd kényeztetés. Azt szeretem benned, hogy okos nő vagy. Okos és elegáns. S most ettől még elegánsabb leszel. Ne félj, Karesz nem fogja megtudni. Majd azt mondod, találtad. Nem. Tudod, mit? Majd itt tartjuk, nálam, s ha kell, feljössz érte. Felöltöztetlek. Levetkőztetlek, és utána felöltöztetlek. Szeretlek. Szeretnivaló vagy.

Hedvig boldogan ment haza. A férje üzletfelei között talált egy új szerelmet. Egy férfit, aki kívánja őt, s aki neki is tetszik. Aki nagyvonalú, igazi gavallér, a családi ékszereit sem sajnálja. Hogy ő még elegánsabb legyen.

Lehet, hogy Karesztől elválik, és majd Dzsóval együtt mennek mindenhova. Operába. Bálba. Igen, a bécsi operabálba.

Amikor Hedvig hazaér, Karesz feldúltan fogadja. Mi történt, szivi? Semmi. Csak az a szemét belépett a közös számlánkra, kivette az összes pénzt, és megszüntette a számlát. Ki volt az a szemét, szivi? Hát a Dzsó. Az üzlettársam. Akiben annyira megbíztam.

Hedvig egész belseje remeg. A két barát hirtelen halálos ellenséggé vált. Mindez őmiatta! Érzi: nagy változások vannak készülőben.



16.

Nem. Hedvig nem Karesz férje, hanem egyedül él. Üzletasszony. Okos, talpraesett. Ékszereket tervez és forgalmaz. Az egyik partin összefutott Dzsóval - akit ezúttal Tamásnak nevezünk. Tamás excentrikus költő. A verseiről most ne essék szó, de a szemei igen különösek. Több alkalmi találkozás után Hedvig lefeküdt vele. És nem bánta meg.

De ez csak a történet eleje. Néhány héttel később Tamás elhívta egy "csoportos rendezvényre", amiről menet közben kiderült, hogy gruppenszex. Hedvig kissé elfogódottan viselkedett, míg a többiek láthatóan már jól ismerték egymást, kívül-belül.

Tamás nagyon kedves volt. Amikor Hedviget egy kopaszodó, de agilis úr kérte fel egy fordulóra, Tamás mosolyogva biztatta a barátnőjét, és végig fogta a kezét. Hedvig közben Tamásra gondolt, azt képzelte, hogy ő ficánkol a combjai között. Így minden egészen más volt.

Tamás is szeretkezett mással, és közben rá-rámosolygot Hedvigre. Hedvig számára azonban az volt a csúcspont, amikor Tamással csinálta. Nem bánta, hogy mások is látják. Ellenkezőleg, némi büszkeséget érzett.

Ezen a partin én is részt veszek. (Miért is ne? Megjött a kedvem.) Hedviget figyelem, amint átadja magát egy izmos fiatalembernek. Birkózó is lehetne, bodybuildinges, vagy kőfaragó. Hedvignek tetszik a dolog, tekintete futólag Tamást keresi, de aztán behunyja a szemét. Már a saját élményére is tud koncentrálni. Öröme nőttön nő, a végén nagyokat sóhajt. A szemei keresztben állnak.

Aztán egy közgazdásszal. Aztán másokkal. Szinte egyfolytában élvez. Maga sem számított erre.

Odasiklok, átölelem, csókolom a nyakát, a kezem a lábai között.

Tiltakozik: - Ne, kérlek, ma már ne! Majd legközelebb veled is. Most csak pihenni akarok.

Nem baj. Nyújtom a kezem, átvezetem egy másik szobába. Lefekszik, mellé fekszem. Olyanok vagyunk, mint két romlatlan kisgyerek.

Benyit Tamás, egy pillanatra meghökken. Kezemmel intek, ő is odafekhet még, a másik oldalra. Hedvig átfordul, már Tamást öleli.

Kiszállok. Rám itt nincs szükség.



17.

Meglestem őket. A lány és a fiú egy park füvén örülnek egymásnak. A fiú meglehetősen passzív, a hátán feküdhet, én csak a feje búbját látom, amikor időről időre kísérletet tesz, hogy felüljön. A lány mindannyiszor energikusan visszanyomja. Arccal a fiú felé ül, fészkelődik az ölében. Időnként lovagló csípőmozdulatokat is tesz, én csak a törzsét látom. Játszik a fiú izgalmi állapotával, és élvezi. Lenéz rá, és mosolyog.

Szemmel láthatóan szívesen kerülnének már ágyba, mert a járókelők szeme láttára azért egy kicsit ciki.

Segítek rajtuk. Változik a szín. Erdei tisztás, valahol a Normafa környékén.

A fiú most is a hátán fekszik, de mivel senki sem látja őket (csak én, ezt viszont ők nem tudhatják), a fiú nadrágja nyitva, belőle fehéren villan ki a pénisze.

A lány leveszi a bugyiját, odaáll a fiú fejéhez, izgatottan ránevet, aztán lassan ráereszkedik a szájára. Létrejön a kontaktus. A lány előrehajol, kézbe veszi, dolgozni kezd rajta. Amikor eljön az ideje, átül, arccal a fiú feje felé. Lassan préseli magát rá, élvezi, ahogy belefúródik. A lány lassan rugózni kezd, elégedett nyögések törnek elő belőle. Egyre szenvedélyesebben mozog, lendületesen lovagol. Istenem, még csak tizennégy éves! (Bocsánat, legyen tizennyolc, az biztonságosabb.)

A fiú megrémül: Jaj, már túl közel vagyok! A lány kivár, de az arca csak úgy ragyog. Játszik egy kicsit magával. Odanyújtja a középső ujját a fiúnak. Az bekapja a szájába. Az ő arca is vörös.

A lány folytatja a ritmikus mozdulatokat. Elélvez, rábukik a fiúra. Zihálnak.

A fiú még kemény. A lány elérzékenyül. Legurul a fiúról, és megint kézbe veszi. Előkapja a papírzsebkendőt, és aztán minden jó.

A madarak izgatottan kommentálják az eseményeket. Az ég hirtelen elborul. Eső lesz. Felállnak, a fiú lesöpri magáról a leveleket. A fű egészen belapult alattuk. Összebújva mennek, a kezük egymás derekán.

Séta a hegyekben. Egészséges életmód.



18.

A fiút Antinak hívják, ipari tanuló. A lány neve Joli, ő egészségügyi szakiskolába jár. Egy bulin találkoztak először, és gyorsan kikötöttek egymás karjában. Időnként kirándultak, de kéglit nehéz találni.

Joli kollégiumban lakik, Antinak pedig csak egy kis szobája van, amelyen a tízéves kistestvérével, Gergővel kell osztoznia. Gergő felnéz a bátyjára, de arra nem hajlandó, hogy az ő kedvéért órákig az utcán kujtorogjon.

Végül Joli kollégiumi társai segítettek. A legjobb barátnők. Mindent megtesznek egymásért.

Találtak egy középkorú férfit, akinek ugyan fizetni kell, de nem sokat, és cserében egy-két óráig igénybe lehet venni a lakás egyik szobáját. Nem hagyja magukra a vendégeit, kávét főz, és a szoba igénybevétele alatt is ott ül a másik szobában, újságot olvas vagy könyvet.

Anti nehezen összeszedte a bérlethez szükséges összeget, és elmentek a megadott címre. A férfi átvette a pénzt, betessékelte őket a szóban forgó helyiségbe, és becsukta az ajtót.

Joli aranyos volt, nem feszélyezték a körülmények, gyorsan levetkőzött, és lefeküdt az ágyra. Anti is levetette a trikóját, és kilépett a nadrágjából. A lány kinyújtott karokkal hívta, és rámosolygott. Anti kicsit ideges volt, és ez meglátszott a testi reakcióján. Ne izgulj, mondta Joli, majd bátorítom. És úgy is tett. Kézzel és szájjal. Már minden rendben. Joli széttárja a lábait, és magába fogadja a kedvesét.

A másik szobából zajok hallatszanak, de a fiú minden idegszálával a lányra figyel. Az egyik fiatal test felgyújtotta a másikat. Túl korán elsült! Nem baj, csak ölelj át. Olyan megnyugtató a karodban.

Letelt az idő, felöltöztek. Amikor kifelé mennek, Joli benyit a háziúr szobájába, hogy megbeszélje vele a következő randit. A férfi arca vörös, összerezzen, gyorsan elfordul. A falon homályos fotók, fiatal párok meztelenül az ágyon. Tele van velük a fal. Joli visszaretten.

- Hogy képzeli, hogy ide csak úgy bejön?!

Joli megfogja Anti kezét, és húzza maga után.

- Ez egy perverz állat. Tünés innen!



19.

Tekerjük vissza a filmet! Joli most nyit be a háziúr szobájába. A falon egy klasszikus aktfestmény másolata. A férfi elbóbiskolt, felrezzen. Már annyi az idő? Persze, máskor is jöhet, kisasszony. Egyedül is jöhet. Látja, magam élek, barátnőm sincs. Imádok főzni, de nincs kire. Nem akar meglátogatni? Gondolkozzon rajta!

Joli nem tudja, mit válaszoljon, csak bólint. Holnap is jöhetünk? Holnap is jöhetek?

A férfi arca felderül. Holnap is jöhet. Jöjjön holnap! Négy után már itthon vagyok. Mi a kedvenc étele, drága?

Joli a nyitott ajtón keresztül meglátja Antit. Félhangosan mondja: Csirkepörkölt. Csirkepörkölt nokedlivel.

A férfi bólint. Rendben. Az lesz

A lány távozik.

- Mi volt? - kérdezi Anti.

- Minden rendben. Majd még jövünk.

Másnap fél hatkor becsönget a lány. A férfi, akit nevezzünk tisztességesen Vargha úrnak, vigyorogva nyit ajtót. Az asztal megterítve, tányérok, villák, kések, borospoharak. Vargha úr ügyel a részletekre. Vargha úrnak stílusa van.

Jolinak még nem volt dolga ilyennel. Bács megyéből származik, világot látni jött fel a fővárosba, elege van a szegénységből, a szürke vidéki életből, a koleszos lányok pletykáiból, a bulikon felszedett srácok tahóságából. Vargha úr más. Vargha úr finom ember. Valahogy meg lehet bízni benne.

- Irtó meleg van, kicsit leizzadtam. Nem is akartam eljönni - szabadkozik a lány.

- Semmi baj, drága, nálam megfürödhet. Rögtön engedem a vizet. Fürdőhabbal.

A fürdőszoba csillog, a csempék tiszták, a törülközőtartóra két törülköző kerül, összehajtva. Kifejezetten neki.

Mindennek jó szaga van. Pár perc, és tele a kád. Joli beleül. Kellemes. A combjai között is. Joli engedi, hogy elvarázsolják a körülmények.

Vargha úr beoson, felkapja a lány ruháit. Csak hogy ne gyűrődjenek össze.

Joli újra elernyed. A finom illatú hab olyan, mint egy megelőlegezett ölelés. Kintről kellemes zene szűrődik be. Joli feltápászkodik, a kézi zuhanyozóval lemossa a habot. Magára teríti a puha frottirtörülközőt, felitatja bőréről a vizet. Papucs is van, plüssnyuszi formájú.

Joli visszamegy a szobába. Az étel már az asztalon. Vargha úr is házikabátban. Foglaljon helyet, drága! De fel szeretnék öltözni! Az egyáltalán nem szükséges. Itt jó meleg van. De ha fázik, bekapcsolhatom a fűtést is.

Vargha úr kihúzza a széket Jolinak. Milyen előzékeny! Eddig minden szépen alakul. Anti majd talál másikat, nem fog sokáig bánkódni. Vagy nem is kell megtudnia. Különben is, tehet egy szívességet.

Joli élvezi, ahogy lefelé halad nyelőcsövén a finom étel. Utána hűvös fehérbor. Csirió. Félek, hogy a fejembe száll. Attól ne féljen, drága, tudom én, mikor elég. Még nyugodtan elfogadhat egy pohárral. Olyan szívesen adom...

Az alkoholtól különös borzongás járja át a lányt. Vargha úrnak olyan helyes arca van. Általában is helyes. Nem számít, hogy idősebb. Hozzám jobban illenek az érett férfiak. Anti még zöldfülű, nem tud semmit. Se a nőkről, se a világról. Soká lesz az, amikor neki jó állása lesz. Addig én nem tudok várni.

Felteszek egy lemezt. Szereti az érzelmes muzsikát? Táncoljunk!

Mindketten mezítláb. Lassú, simulós tánc. A férfi magához húzza a lányt. Joli agya zsibbad. Azt hiszem, mégis egy kicsivel többet ittam.

Forogni kezd a világ. Jó, hogy épp itt a kanapé.

A férfi öleli, simogatja, becézgeti. Nagyon gyengéd. Milyen finom a keze! Milyen ügyes a szája! Teljesen beindultam. Minden menjen csak a maga útján! Semmire sincs gondom. Jó ez így. Nagyon jó.

A férfi keze a lány combjai közt. Másképp hatol be, mint Anti. Nagyobb. Vastagabb. Hátulról is. Nagy döfések, a lány teste ütemesen rázkódik.

Aztán a férfi megenyhül. Csöndesen öleli. Kicsúszik. Nem baj. Azért helyes. Ahhoz képest, hogy már nem fiatal, egész jól bírta. Jó pasi. Férfi.

Némán fekszenek. A háziúr kedvesen cirógatja, simogatja a lányt. Szólíts Imrusnak. Ez több volt, mintha csak megittuk volna a pertut. De ihatunk is. Na, még egy pohárkával!

Késő este van, amikor Joli hazaér a nővérszállásra. Hol voltál? Hagyjatok. Új fiú? Mi lesz Antival? Semmi, nem érdekes.

Összesúgnak. Joli új hapsit szedett fel! A nyamvadt kis egér.



20.

Hagyjuk ki Vargha urat a történetből. Miért is ne tudná Anti hazavinni Jolit a saját lakásukba? Az öccse megértő, rendben kivonul a nappaliba tévét nézni.

A fiúk szobájában Joli leveszi a cipőjét, felkuporodik az ágyra, a kockás takaróra. Anti is odaül, megöleli a lányt. Ki vannak éhezve. Annyi séta, titkos ölelés után végre egymáséi lehetnek.

Csókolóznak. Joli nem vett fel melltartót. Kerek melle éppen beleillik a fiú tenyerébe. Aztán a bugyi. Anti belenyúl. Joli izgatottan szuszog, behunyja a szemét. Anti ideges, még nem tudja, hogyan kell. Joli, akit már felvilágosítottak a nővérszállón, segít. Megfogja, cirógatja. Felhajtja a takarót, a lepedőn a hátára fekszik, a lábait kellően széttárja. Anti még mindig egy kicsit határozatlan. Ezen pedig nem múlhat. Joli beigazítja. Anti csípője végre mozogni kezd, lassanként felveszi a ritmust. Nyikorog az ágy. Meg az ajtó. Öcsi beles. Anti megérzi, odanéz. Nagyon mérges. Joli visszahúzza magára. Jaj, ne hagyd abba! Most kezd jó lenni.

Édes forróság, könnyű fáradtság. Összebújnak, pihegnek.

A szemét öcsém, majd megkapja a magáét! Hagyd, őt is meg lehet érteni. Téged talán nem izgatott, hogyan csinálják a nagyok? Lehet. De nekem nem volt bátyám. És a szüleid? Ők már régen nem szerelmeskednek. Biztos vagy benne? Lehet, hogy csak akkor csinálják, amikor nem vagytok itthon. Az öregeknek kevesebb is elég. Imádom, hogy mi fiatalok vagyunk.

Felszedelőzködnek, kimennek a nappaliba. Anti gyümölcslevet vesz ki a hűtőből. Joli leül a tévé elé. Öcsi visszasomfordál a szobájába.

Anti Joli mellé ül. Átöleli. Megisszák a gyümölcslevet. Aztán a lány a fiú vállára hajtja a fejét.

Na, mindjárt hazajönnek anyámék. Mennünk kell. Kézen fogva sétálnak az utcán. Köszönöm, nagyon jó volt. Nekem is nagyon jó volt, máskor is eljövök. Hiányozni fogsz. Te is.

Na, mi történt? - kérdezik a lányok. Joli nem mesél, csak sokat sejtetően mosolyog.



21.

Jolit helyezzük át a nővérszállóról egy egyetemi kollégiumba! Orvostanhallgató. Békéscsabáról jött fel. Tetszik neki a sok szórakozási lehetőség. Egy műegyetemi bulin ismerkedett meg Antallal, aki villamosmérnöknek készül. Antal két másik fiúval lakik együtt egy bérelt lakásban. Joli, vagy inkább Jolán, most megy fel hozzá először.

Polgári lakás, magas mennyezettel, kopottas, de barátságos bútorokkal, nyikorgó ággyal, amelynek idegeit számos buli és egyéb szertelenség vásta el.

A fiú felbontott palackokat vesz elő. Csupa külföldi ital, metaxától vodkáig. Rock-lemezt tesz bele a CD-lejátszóba, amely a padlón zörömböl, koszos zoknik és gyűrött lapú tankönyvek társaságában. A rendetlenség nem okozott nagyobb gondot Jolánnak. Ilyenek a fiúk. Ilyenek a három fiúk. A lány kecsesen ellibegett a földön fekvő tárgyak között, úgy, hogy egyikre sem lépett rá vagy bele, és egyből a kanapén kötött ki. Ittak. Antal magához ölelte a lányt, és megpróbált intelligensen társalogni, ahogy már a jövő mérnökéhez illik. Nagyobb társalgásra persze nem volt szükség, a hölgy nem tűnt különösebben tartózkodónak. Az ital is megtette a hatását. Ölelkeztek.

Kulcs fordul a zárban. Antal felegyenesedik, Jolán összerezzen. Semmi baj, csak Fecó ugrott haza. Bekap valamit, és már húz is el.

Fecó odajön. Ismerkedjetek össze. A lakótársam. A barátnőm. Fecó vihog. Öregem, egyik csajod se volt még ilyen klassz. Csak el ne veszítsd! - Ez tőled is függ - mondja Antal. Ha most felszívódsz, és magunkra hagysz bennünket, nagyobb lesz az esélyem.

Fecó összekapkodja a holmijait, elmegy. Antal belülről rázárja az ajtót, és benne hagyja a kulcsot.

Visszamegy, újrakezdi. Jolán kér még egy pohárral, megpróbál természetesen, fővárosi módon viselkedni. Elvégre nem nagy ügy. Már egyetemista.

Antal simogatja, be-benyúl a blúza alá, kikapcsolja a melltartót. Egész ügyes - állapítja meg a lány.

Aztán egymásba bújnak, zihálva ölelkeznek. A két test összefonódik, egyszerre lüktet, vonaglik. Jolán becsukja a szemét. Antal arca egy kissé eltorzul, ahogy megadja a nőnek, ami egy nőnek jár.

Közben a CD a végére ért, a lejátszó megállt. Jolán, mintha csak a saját lakásában lenne, leszáll az ágyról, meztelenül odaguggol. Talált egy másik lemezt, azt szeretné lejátszani. Mivel nem ért ezekhez a kütyükhöz, a szemével Antaltól kér segítséget. Antal lustán gördül le az ágyról, mint egy jóllakott oroszlán. Kiveszi a régi CD-t, és beteszi az újat.

A fiú és a lány meztelenül guggolnak egymás mellett, és a jelenetnek hirtelen pajzán, szexis, majdhogynem obszcén jelentése lesz. Összenevetnek. Jolán észreveszi, hogy Antal kezdi újra megkívánni. Nyíltan odanéz, szemügyre veszi. A fiú kissé zavart, de aztán teszi a dolgát. Felegyenesedik, kézen fogja Jolánt, és visszanyomja az ágyra.

Mi van, kis kakas? - mondja a lány, de ez nem kérdés, hanem biztatás. Neki sincs szüksége síkosítóra. Hátradől, Antal rámászik, zihálva ölelkeznek, a két test összefonódik, egyszerre lüktet, vonaglik.

A második szeretkezés még jobb, mint az első. De még a vége előtt kaparászás hallatszik az ajtó felől. Antal tudata elsötétült, már nem tudja leállítani magát. Dinamókus jött meg, az kaparászik. Hadd kaparásszon. Ha belülről van bezárva, majd kitalálja, hogy mi az ábra.

Végül beengedik. Némi idegesség vibrál a levegőben, ahogy tisztázzák, miért jött haza váratlanul, mikor csak éjszakára volt várható.

Jolán az előbb magára kapta a pulóverét, de a bugyijáról elfeledkezett. Az ott fehérlik a kanapé karfáján. Már késő, Dinamókus észrevette. A lány a biztonság kedvéért odanyúl, és a markába gyűri.

Bemutatkoznak. Jolán most magabiztosabb. Két szerelmeskedés után egy kicsit már otthon érzi magát. Birtokon belül van. Arra gondol, hogy a három ilyen-olyan fiú mellett ő az egyetlen nő a lakásban. A státusza nem kérdőjelezhető meg.

Fiúk, összeüssek nektek egy gyors vacsorát? Vagy inkább ti akartok megvendégelni engem?

Antal és Dinamókus habozás nélkül az első változat mellett döntenek, és felváltva mutatják, némi büszkeséggel a hangjukban, hogy mi van itthon. Sok minden. Babfőzelékkonzerv, lencsefőzelékkonzerv, olajos hal, zacskós leves, tasakos rizs, száraztészta.

Még javában zajlik a főzőcske, amikor Fecó is hazaér. Bort hozott, amit most érdemes rögtön felbontani.

A három fiatalember egymás próbálja túllicitálni a szellemeskedésben. Jolán élvezi, hogy ő van a figyelem középpontjában, de amikor úgy érzi, hogy Antalt ez egy kicsit irritálja, a nyakába borul, és tüntetően megcsókolja.

Jolán búcsúzik. Antal vele megy. Az utcán átöleli a lány derekát. Klassz csaj vagy. Te meg egy klassz pasi



22.

Jolán és Antal lehetnének valamivel idősebbek is. Jolán, akit most inkább Katinak nevezek, egy rendelőintézetben dolgozik, röntgenasszisztensi minőségben, Antal pedig, akit szintén átkeresztelek, ezúttal Andrisra, mert az a név jobban illik hozzá, egy fitnesz-szalonban tréner. Egy rock-koncerten ismerkedtek meg. Kifelé jövet összesodródtak. Egyfelé mentek. (Milyen a véletlen...) Ugyanarra a villamosra szálltak, és ott a fiú megszólította a lányt. A zenéről a bulikra terelődött a szó, majd arra, hogy mivel foglalkoznak. Megállapították, hogy mindkettőjüknek testtel kapcsolatos szakmája van. (Ez jó indulás.) Kati megállója jött előbb, de a fiú vele együtt szállt le. Ezt a lány komoly érdeklődésnek vette.

Andris kisportolt, jóképű, magabiztosságot sugárzó fiatal volt, huszonegy éves. Jó, legyen huszonnyolc, abban a korban valamivel jobban lehet magabiztosságot sugározni.

Az első közös sétát több követte, és természetes volt, hogy Andris a fitnesz-szalonba is meghívta, ahol a lány egyrészt minden elképzelhető eszközt ingyen kipróbálhatott, másrészt alaposan szemügyre vehette a fiatalember gusztusos izomzatát, széles vállait, dús fekete szőrzettel borított, domború mellkasát.

Ott lett az övé. Zárás után is bent maradtak, és amikor kiizzadtan abbahagyták a testedzést, természetszerűleg együtt zuhanyoztak le. A nedves, meztelen test látványa, illata, a közelség meghozta az étvágyat, és amikor Andris magához húzta, már Katinak is ugyanaz járt a fejében. Kati előrehajolt, megkapaszkodott a csövekben, Andris pedig mintha egy pornófilm főszereplője lett volna. Milyen jól esett aztán újra együtt zuhanyozni!

A fitnesz-szalonon kívül egyéb helyszíneket is kipróbáltak, uszodai öltözőt, erdei pihenőhelyet, Andris legényszobáját - ölben ülve, hátulról, alulról. Lépcsőn. A lépcsőkorlát rácsain keresztül. És természetes, hogy a misszionáriusok - Istennek legjobban tetsző - pozícióját sem hanyagolták el.

Egyre jobban egymáshoz szoktak, és Katinak már a kapcsolat hivatalos megerősítése is eszébe jutott, amikor megtörtént a baj. Felbukkant egy vörös hajú démon, Klaudia.

Klaudia egy csapásra a konditerem sztárja lett. Volt egy maffiózó-kinézetű barátja, aki egy Mercedessel hozta-vitte, de egy idő után eltűnt, attól kezdve a nő busszal jött. A gondos megfigyelő ezt a tényt összefüggésbe hozhatta Klaudia kisírt szemeivel. Klaudia nem bírta ki sokáig szex nélkül, és az ajánlkozók közül Andrisra esett a választása. Igaz, hogy még tartott a Kati-féle románc, de Kati éppen meghűlt, csúnyán köhögött, így Andrisnak nem esett nehezére a váltás. Elvégre egyszer élünk, és senki sem adhatja vissza az elveszett időt.

Andris tehát elkezdte Klaudia bájait dicsérgetni. Volt is mit. Klaudiának hegyes és tömör mellei voltak, a hasa feszes, a fara is kemény, a combjai hosszúak, a bőre szolárium-bronz, a hónalja simára borotválva. Mint rövidesen kiderült, a szeméremdombja is (ha az ő esetében egyáltalán beszélhetünk szemérem-dombról).

Andris gyors sikert aratott. Klaudia ágyában gyorsan telt az idő, óra óra után, pásztoróra pásztoróra után. Andris lelkesedett Klaudia szépségéért. És Klaudia is lelkesedett ugyanezért. Gyakran csodálta magát a tükörben, és szavakkal is készségesen ecsetelte, hogy mi miért tökéletes rajta. Adrisnak ez egy idő után az idegeire ment - hiszen rajta is lett volna mit ecsetelni. De ami néhány hét után igazán felőrölte a kapcsolatukat, az Klaudia növekvő szexuális étvágya volt. Az ifjú tréner egyre nehezebben vállalkozott az ismétlésre, és ezt Klaudia is szóvá tette. Amikor pedig a nő egy aranyszemüveges fickó Audiján érkezett meg, betelt a pohár. Andris kérdőre vont és szemre hányt. Klaudia némán festegette a körmeit, kisétált, és nem látták többé.

Bizony, ilyen a szerelem. Gyorsan jön, gyorsan megy, és ha túl sokáig várunk rá, az árt a szépségnek.



23.

Térjünk vissza Jolánhoz és Antalhoz, de változtassunk egy kicsit a kereteken! Ne rock-koncerten találkozzanak először, hanem egy író-olvasó találkozón. Mindketten legyenek oda Pinczéssy Szabolcs romantikus regényeiért! (Antal persze inkább az erotikus részeket szereti bennük.)

A találkozón Antalnak feltűnt, hogy milyen okos kérdéseket tesz fel a lány. Vagy inkább Jolánnak imponáltak Antal okos kérdései? Igen, azt hiszem, így történt. Jolánban ugyanis nem volt akkora szereplési vágy. Holott messze ő tudott többet az íróról. Nemcsak a regényeit ismerte, hanem a róluk megjelent kritikákat, sőt (úgy is mondhatnók: horribile dictu) a bulvárlapok közleményeit is. Történetesen azt a cikket is olvasta, amelyik arra célozgatott, miszerint Pinczéssy csak a regényeiben ennyire romantikus, a valóságban a legromantikusabb viszony egy kecskéhez fűzi.

De hagyjuk az ilyen gusztustalan vádaskodásokat, a jogos népszerűség bemocskolását. Elégedjünk meg annyival, hogy számos nőolvasó állította: gyereke az írótól van - eladdig, ameddig törvényszék előtt be nem bizonyosodott, hogy Pinczéssy orvosilag képtelen a gyermeknemzésre.

Nem. Ez még mindig túl vicces. És egy ilyen híres emberrel viccelni ízléstelen dolog.

Szóval, az író-olvasó találkozó. Jolán és Antal együtt jöttek ki a teremből, a lány pár szóban helyeselte Antal álláspontját. Ez Antalt arra késztette, hogy az álláspontját bővebben is kifejtse.

De ez már a parkban történt, ahol az időről is megfeledkezve bandukoltak. Közben leszállt az este, annak minden előre nem látható következményével.

Jolánt, a röntgenasszisztenst, lenyűgözte a fiú tudása. Antal (felejtsük el a villamosmérnöki kart) egy könyvesboltban dolgozik, és nincs olyan divatos könyv, amelyet nem ismerne. Lépésről lépésre nyilvánvalóbbá vált a lelki rokonságuk. És tudjuk, hogy ez milyen hatással van a nőkre.

A séta tizenkettedik percében már fogták egymás kezét. A huszonegyedikben Antal átölelte a lány derekát. A huszonnyolcadikban Jolán egy aranyos puszit nyomott a fiú arcára. Még négy perc, és egy fának támaszkodva csókolózni kezdtek. Azaz csak a lány támaszkodott a fának, a fiú pedig igyekezett a lehető legközelebb kerülni hozzá. Annyira összetapadtak, hogy távolabbról valaki bizonyosan egy személynek gondolta volna őket. A fiú jobb lába a lány két lába között, és hasonlóképpen, a lány jobb lába a fiú két lába között. Comb nyomódott combhoz, has hashoz. Mint a lego-elemek. (Csak az építőkockák nem élvezik ennyire.)

Izgalmuk magasra hágott, egyre szaporábban szedték a levegőt. Antal tapogatni kezdte a lányt, az pedig - enyhén szólva - nem állt ellent.

Beleizzadtak a szerelmeskedésbe, teljesen elborult az agyuk, kapkodva szerették egymást. Ha éppen arra járt volna egy rendőr, szeméremsértésért akár meg is büntethette volna őket. De a rendőrök nem kóborolnak vaktában a sötét parkokban. És jól is van így.



24.

Beleizzadtak a szerelmeskedésbe. Kapkodva szedték a levegőt, egymásba fonódtak a nagy franciaágyon. (Miért tagadnám meg tőlük ezt a kényelmet?)

Jolán harminckét éves. Régen elvált, de továbbra is a széles családi ágyban aludt. Mintha arra várt volna, hogy visszatér a férje - vagy akárki, ebben a minőségben. Később már el akarta volna adni az ágyat és venni egy keskenyebb kanapét, de valahogy nem tudta rászánni magát. Elkényelmesedett, szeretett forgolódni, keresztbe feküdni. Vagy maga alá húzott lábakkal az ágyban reggelizni, vacsorázni, miközben a tévét nézi. Éjszaka szexfilmeket is vetítettek, ezeket Jolán kezdetben visszataszítónak érezte, de lassan hozzászokott. Míg nézte, játszott magával. És ha nagyon vad jelenet következett, egyszerűen kikapcsolta a készüléket, és fejében a saját folytatását játszotta le.

Ez az éjszaka most maga lesz az eleven szexfilm.

Antal értett az előjátékhoz, férfiassága erős, kemény volt - és kitartó volt.

Utána csapzottan feküdtek, Jolán a férfi fejét cirógatta, Antal pedig a nő tomporát járta be kíváncsi tapintásokkal, simogatásokkal. Jolánt egy kicsit feszélyezte ez a gátlástalan érdeklődés, ezért elvette a férfi kezét, de mikor tovább folytatódott az alsóbb testtájak taktilis feltérképezése, ráhagyta. Aztán adott neki egy puszit és - rövid fürdőszobai tartózkodást követően - kiment a konyhába, készített kettőjüknek egy kis salátát. Jolán vegetariánus volt, nem tartott otthon húst, de a hűtőben mindig volt valamilyen zöldség, túró, kefir, friss gyümölcs.

Antal nagyot nyújtózkodott, a fürdőszobában lemosta magát, és kissé álmosan, de elégedetten ült az asztalnál, farmernadrágban, atlétatrikóban. Jolán pongyolát viselt, amely elől többé-kevésbé láttatni engedte a kebleit és formás, hosszúkás nyakát. Ahogy ettek, Antal alig bírta levenni a szemét a nőről. Jolán is elérzékenyülten nézett vissza. Mint az újházasok. Megint megkívánták a szerelmeskedést, másodszor is egymásnak estek. Ebben a korban talán én is. De most ez az első aktus is elég.

Elfordítom a fejem. Nem kell mindent látni.



25.

Jolánka és Antal egy író-olvasó találkozón látták először egymást. A kerületi nyugdíjas klub hívta meg Pinczéssy Szabolcs író urat, egy most megjelent olaszországi útikönyv szerzőjét, aki az élményeiről, valamint az utazás és az irodalom kapcsolatáról beszélt. Többek között Palermót is említette, ahova évekkel azelőtt Jolánka is elvetődött, néhai férjével. Az asszony érdekes kérdéseket tett fel az írónak, és ezzel felhívta magára Antal figyelmét. Antal aktív korában banktisztviselőként dolgozott, szabadidejében habzsolta a történelmi regényeket, ismeretterjesztő könyveket, mindent elolvasott, amit kiadtak a geológiai, földrajzi, csillagászati témakörökről. Még nem járt Olaszországban, de elhatározta, hogy egyszer oda is ellátogat. Ha talál egy magához illő, értelmes társat.

Jolánka öt éve özvegyült meg, sokáig gyászolta a férjét, aki patikus lévén sok ember tiszteletét kivívta. Jolánkának nagyon hiányzott az intenzív kulturális élet, amelyben néhai férje mellett része volt. Persze olykor egyedül is elment színházba, hangversenyre, de jobb szerette volna megosztani élményeit egy értelmes emberrel. Egy úriemberrel. Mint amilyennek Antal tűnt, akivel az író-olvasó találkozóról egy darabig egyfelé mentek.

Jolánka nem siette el a dolgot. Antal már az első találkozásukkor is kérte a címét, de Jolánka a további fejleményeket rábízta a véletlenre. Ő persze úgy mondta magában: "Ha az Úr úgy akarja, hogy újra találkozzam azzal az emberrel, akivel most összehozott, hát majd újra összehoz vele." És ez nemsokára be is következett. Egy nap véletlenül belebotlott az utcán. (Igaz, ez a véletlen Antal sok-sok órájába került, ő ugyanis módszeres ember volt, és sorra járta azokat az utcákat, üzleteket, ahol számításai szerint Jolánkának előbb-utóbb elő kellett fordulnia.)

Jolánka adott magára. Hetvenkét évesen is tudta, hogy a fokozatos megközelítés célravezetőbb, mint a bummbele. Finom célzásokkal értésére adta Antalnak, hogy nem közömbös a számára, de mindent a maga tempójában.

Három hónap múlva már együtt vettek hangversenybérletet, ismeretségük hatodik hónapjában pedig Jolánka már odáig merészkedett, hogy Antalt, akit talán jogosan nevezhetünk a tiszteletünk jeleként Anti bácsinak, már a lakásán is fogadta, pedig tudjuk, milyen kockázatos egy magányos hölgynek férfit beengedni a lakásába. Anti bácsi tehát ott állt az ajtó előtt, egy nagy csokorral, és becsöngetett. Azt mondanom sem kell, hogy szíve szaporán vert (részben a pillanat erotikus túlfűtöttsége miatt, részben pedig azért, mert nem volt lift).

Az özvegy nyájasan mosolygott, szája sarkában némi kacérsággal, és megkérdezte az öregurat, hogy hozott-e magával papucsot. Mert neki bizony nagyon fárasztó tisztán tartani ezt a nagy lakást. Végül Anti bácsi zokniban totyogott be a nappaliba, ahol rövidesen kellemes zene szólt: Jolánka egy Csajkovszkij-hegedűversenyt tett fel a kopott, de azért még kiváló állapotban lévő lemezjátszóra. Ezzel finoman utalt arra a Csajkovszkij-hangversenyre, amelyen megengedte, hogy a férfi futólag megérintse a kezét. (Csak azoknak lehet gazdag az életük, akik értékelni tudják az ilyen érzelmes pillanatokat és emlékeket!)

Csendesen beszélgettek. Jolánka aprósüteményt vett elő, amelyet megboldogult férje is imádott, és kávét főzött – de figyelmességből, tekintettel a vendége roskatag állapotára, egy rész feketekávéhoz egy rész cikóriát is kevert. A háziasszony fényképeket vett elő, és megmutatta, milyen szép volt ő ötven- vagy akár hatvanéves korában is. Anti bácsi nem győzte dicsérni az asszony akkori és mostani szépségét. Jolánka örömmel hallgatta. Évek óta nem udvaroltak neki ilyen szépen. Ami azt illeti, egyáltalán nem udvaroltak neki. Igazság szerint ebben ő is ludas volt, hiszen egy hízelgő férfiemberről rögtön azt tételezte volna fel, hogy csak az özvegyi nyugdíja érdekli.

Ültek a dohányzóasztal mellett (rágyújtani persze nem volt szabad, de ez nem zavarta Anti bácsit, aki egy súlyos műtét után megfogadta, hogy lemond a cigarettáról, és keményen tartotta fogadalmát). Tehát ott ültek a dohányzóasztal mellett, nézegették a megsárgult fotográfiákat, beszélgettek, és időnként egymásra néztek, valamiféle titkos, elfojtott huncutsággal.

Amikor a mintegy másfélórás vizit után Anti bácsi felállt, és vette a kalapját, mindketten úgy érezték, hogy felkavaró kalandban volt részük. Anti bácsi peckes léptekkel ment a járdán, Jolánka pedig hosszú ideig vizsgálgatta arcát a tükörben: lám, lám, még mindig meg tudja bolondítani a férfiakat.



26.

Térjünk még vissza ahhoz az író-olvasó találkozóhoz, amelyet Pinczéssy Szabolcs romantikus regényeiről tartottak, s amely annak idején olyan nagy hatást gyakorolt két fiatal hősünkre.

Pinczéssy fáradtan huppant le a fotelba a művelődési ház irodájában, hogy átvegye az előre kialkudott honoráriumot. A rendezvény hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Ilonka, a lelkes könyvtárvezető kávéval kínálta meg, és a fizetéshez szükséges papirok kitöltésekor érzékeltette a szerzővel, hogy mennyire rajong érte ő maga is. Pinczéssy nyúzottan bólogatott, de amikor elszívott egy cigarettát (az irodában nem volt tilos a dohányzás), a füstön keresztül megnézte magának Ilonkát. Bögyös. Fehér bőrű. Szép fogai vannak. Amikor megy, összefut a nyál a hozzáértő férfiember szájában. Pinczéssy ilyen hozzáértő volt. És férfi!

Ilonka is észreveszi az író érdeklődését, illeg-billeg. A szekrényből előveszi a dugi vermutot. Pinczéssy vigyorog. Konyak nincs? Ilonka elbátortalanodik, de a férfi nyerítve nevet, és mintegy a békülés jeleként nagyot kortyol az üvegből. Lehunyja a szemét, élvezi, ahogy az alkohol felmelegíti. Közelebb lép a lányhoz. Az idegesen nevetgél.

És így tovább, és így tovább, a szokásos végjáték. Pinczéssy kijelenti, hogy már elment az utolsó vonat, ebben a faluban kénytelen éjszakázni. (Ja, most nem a fővárosban vagyunk, hanem Tiszaföldváron, és leszállt az éj.)

Ilonka felajánlja a lakását. Szerénykedik. Csak egy kis vörösbor van itthon, meg tökfőzelék, tegnapról. Ilyenkor már minden bolt zárva van. Ebben a sötét faluban nehezen lehet bevásárolni. (Figyelem! A szerző nem azonosul egyik teremtményének álláspontjával sem, szerinte Tiszaföldvár egy értékes település, és nagyobb kormányzati támogatást érdemelne.)

Nem baj, aranyoskám. Nem vagyok válogatós. (Pinczéssy magában hozzáteszi: Ami a nőket illeti. Milyen bögyös. Milyen fiatal. Milyen kívánatos.)

Ilonka térül-fordul, megmelegíti a vacsorát, előveszi a bort, vizet melegít, cseveg, ágyaz. Maga mellé. Majd segít levetkőzni és lefeküdni Pinczéssy Szabolcsnak, aki már úgy berúgott, hogy nem tud magáról.

Istenem. Egy igazi íróval tölteni az éjszakát!



27.

Ez így egészen biztosan nem történhetett meg. Ilonkának ugyanis volt férje. Miklós, az állatorvos. Ő is eljött a rendezvényre, bár nem érdekelték különösebben a romantikus könyvek. Eljött, hogy a program végeztével kivigye Pinczéssyt a szolnoki vasútállomásra, vélhetőleg azért is, hogy nehogy lekésse a vonatot, és ne legyen tovább a nyakukon. Ilonka is eljött velük, de nem volt különösebb beszélgetés az úton. Pinczéssy is rosszkedvű volt, valahogy nem úgy sikerült az est, ahogy remélte. Mindenféle ostobaságokat kérdeztek, és még meg is magyaráztattak vele egy-két jelenetet az egyik könyvből.

Amikor kettesben maradtak, Miklós még nem indította el az autót. Magához ölelte a feleségét. Fárasztó napod volt, drágám. Több időt kellene együtt töltenünk. El kellene mennünk valahova egy hétre, kikapcsolódásképpen. Az nagyon jó lenne, de te is tudod, hogy hogy be vagyok fogva. Hát vegyél ki pár nap szabadságot! Tudod, hogy nem lehet. Tudom. Akkor legalább bújjunk ágyba minél előbb!

Ilonka mosolygott, és adott egy puszit Miklósnak.

Amikor végre hazaértek, Miklós szertartásosan körbe ment, kinyitotta a jobb oldali ajtót, és a feleségét kisegítette a kocsiból. Ilonka kiszállt, Miklós kezet csókolt neki.

Késő volt már. Odabent elkezdtek vetkőzni, miközben ide-oda mászkáltak, bekukkantottak a hűtőbe, rendbe tették a holmijaikat. Ilonka öntött magának egy fél pohár vörösbort. Miklós is odajött, hátulról átkarolta, kedvesen megcirógatta a mellét. Ilonka hátra hajolt, fejét a férje vállára hajtotta. Szoknya már nem volt rajta. Miklós a baljával benyúlt a bugyiba, és megmarkolta a nő formás popsiját.

- Talán csak nem akarsz most is? - kérdezte Ilonka mosolyogva. - Késő van.

- Késő van - mondta Miklós. - Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy szeretlek.

- Én is szeretlek - mondta Ilonka. - Azt hiszem, én szeretlek jobban.

- Na tessék, mindig ez a veszekedés. Hogy melyikünk szereti jobban a másikat.

- Jó, hagyjuk. De én szeretlek jobban.

- Ne butáskodj, nyilvánvaló, hogy én szeretlek jobban - erősködött a férfi, és a nő kezét rátette a domborodó nadrágjára.

- Na, gyere - mondta Ilonka fáradt mosollyal. - Én örökösen csak túlórázom...!

Meghatódom ezen. Én már öreg vagyok, sokszor csalódtam a szerelemben. Jó látni olyan embereket, akik szeretik egymást.



28.

Ilonkának nemcsak férje volt, hanem két kis gyereke is. Ezért nem kísérhette el Miklóst a vasútállomásra, hanem hazament.

Mire Miklós megjött, a gyerekek már ágyban voltak, Ilonka épp a másnapi mosáshoz válogatta a szennyest. Miklós megpuszilta a feleségét, és odament a hűtőszekrényhez, hogy pár falatot egyen. Az irodalmi est előtt nem volt rá ideje, és Szolnokon sem akart tovább időzni a kelleténél. Kitette az írót, és ott hagyta az állomáson. Rá nem voltak érvényesek a vendéglátói kötelességek.

Ilonka is leült a férje mellé, de már nem volt éhes. A gyerekekkel együtt ő is megvacsorázott.

- Jó lenne nyáron valahova elmenni -- mondta Ilonka, és összehúzta magán a pongyolát.

- Balaton? Adria? Görögország? - puhatolózott Miklós.

- Bárhova. Kikapcsolódni. Már olyan rég nem voltunk sehol.

- A gyerekekkel?

- A gyerekekkel. Miért? Zavarnak?

- Nem, dehogy. De egy újabb nászutat is el tudnék képzelni - mondta Miklós, és mosolygott.

- Ó, a kis romantikus - mosolygott Ilonka is. - Nem elég a heti három-négy nászút a hálószobában?

- Na igen. Az nagyon jó. De mégis más, ha nem a gyerekek másznak ránk közben, hanem csak a kalauz kopogtat. Néha már nagyon fel vagyok ajzva, és valamelyik kölyök akkor masírozik be. Olyankor kénytelen vagyok a fal felé fordulni.

- Addig jó, ameddig ennyire jól érzik magukat velünk. Majd jobban vigyázunk. Néha akkor is nászútra mehetnénk, amikor óvodában vannak, én délután dolgozom, te meg egy kicsit később mész be.

- Vagy amikor már mélyen alszanak - mondta Miklós. Átnyúlt az asztal fölött, és megsimogatta Ilonka vállát.

Ilonka megfogta a férje kezét, és betette a pongyolája alá. Miklós arca ellágyult. Felállt, odament. Az asszony is felállt. Csókolóztak. Ölelkeztek. Mindjárt indul a vonat. Na gyere, öreg nászutas, neked erre a vonatra mindig lesz ingyenjegyed.



29.

A gyerekek már nagyok, elvannak egyedül is. Ilonka hagyott nekik a hűtőszekrényben egy kis krumplifőzeléket, azt ették meg. Javában tévéztek, amikor Ilonka és Miklós hazaértek.

- Mi volt a suliban? - kérdezte Miklós.

- Semmi érdekes - mondta Krisztián.

- Uncsi - mondta Brigitta.

- Mikor lesz az osztálykirándulás? - érdeklődött Ilonka. Krisztián kitérő válaszokat adott, nem nagyon érdekelték a hivatalos dolgok. Lesz, amikor lesz. A gyerek visszavonult a szobájába, és a továbbiakban a Vágtázó halottkémek együttes zenei üzenetei kötötték le a figyelmét.

A szülők megvacsoráztak. Miklós bement a fürdőszobába, Ilonka pedig a lányának tett fel néhány érdeklődő kérdést, mire Brigitta részletesen elmesélte, hogy van az osztályban egy afrikai diplomatagyerek, név szerint Thomas, és hogy nagy füle van, meg egyáltalán, nem ciki-e, hogy ők most együtt járnának.

Miklós kijött a fürdőszobából, belenézett egy hetilapba, töltött magának egy pohár bort, majd lefeküdt.

Amikor Ilonka bejött, Miklós már aludt. Az asszony is álmos volt a hosszú nap után. Reggel még kicsit izgult, hogy jól megy-e majd az író-olvasó találkozó. Minden rendben lezajlott, botrány nélkül.

Mikor Ilonka befeküdt a családi ágyba, adott egy puszit a férjének. Miklós automatikusan átfordult, és a karját Ilonka derekára tette, de nem ébredt fel.



30.

Pinczéssy a saját kocsijával jött Pestről, ezért nem igényelt semmiféle fuvarozást. Ilonka a művelődési házból egyenesen hazament.

Még nem volt otthon a férje. Ilonka tett-vett az üres lakásban, ahol ketten laktak. Ilonka szeretett volna gyerekeket, de Miklós nem az a fajta férfi volt, aki könnyen vállalt volna ilyen kötöttségeket. Két éve házasodtak össze, de Miklós azóta is többet foglalkozott a munkájával, mint a feleségével. Ilonka persze nem elégedetlenkedett. Szerette a férjét, és a jólétért is hálás volt, amit az állatorvosi jövedelem biztosított.

Ilonka megvárta a férjét a vacsorával. Amikor Miklós hazajött, a szokottnál is mogorvább és idegesebb volt. Ivott egy pohár bort. Aztán még egyet. Mi baj van? Semmi. Nekem soha nincsen semmi bajom. Ha csak az nem, hogy kérdezgetsz. Folyton kérdezgetsz. Folyton faggatsz.

Mialatt Miklós a fürdőszobában tartózkodott, Ilonka eltette a férfi levetett ruháit. Kiesett egy cédula. Rajta pár szó: "Ezt is egyed, ne csak engem! B."

Ilonkával forogni kezdett a világ.

Hosszú percek telnek el, Ilonka csak mozdulatlanul áll, szemében könnyek. Kijön Miklós a fürdőszobából, látja a felesége kezében a papírfecnit. Ő sem szól, csak néz. Szótlanul bámulnak egymásra.

Aztán Ilonka odaadja a cédulát. Ez kiesett a zsebedből. Hidd el, nem kutakodtam.

Miklós elveszi, és elrakja a ruhadarabjait. Ilonka bemegy a hálószobába. Sír. Miklós leül az asztalhoz, és megiszik még egy pohár bort. Hogy lehettem ilyen barom? Nem fogok mentegetőzni. Majd csak lesz valahogy.

Amikor bebújik az ágyba, szokás szerint egy puszit ad a feleségének. Ilonka nem reagál. Olyan merev, mint egy darab fa. Miklós a másik oldalára fordul.

Így telik el egy negyedóra. Csukott szemmel fekszenek, de nem tudnak elaludni.

Aztán Miklós horkolni kezd. Túllépett a problémán. Egyszer mindenen túl kell lépni.



31.

Aznap délután Miklós Beával találkozott. Bea jogász, egy szakmai konferencián ismerkedett meg vele pár hónappal ezelőtt. Harmincéves, ambíciózus nő, jogi szakértőként fényes karrier áll előtte. Megtetszett neki Miklós, és úgy intézte, hogy még legyen alkalmuk találkozni. Egy megyei egészségügyi projekt keretében össze is jöttek.

Miklósnak nem okozott gondot, hogy találkozhasson Beával, hiszen az autóval oda ment, ahova akart, nem kellett sok idő, hogy beugorjon Szolnokra. És Tiszaföldvárról megközelítően ugyanakkoratávolságra volt Bea szolnoki irodája, mint az ágya.

Bea flörtölt, bátorított és alkalmat adott. Először egy iratért ugrottak be a lakására, aztán ott is vacsoráztak. Bea nem főzött különösebben jól, de gusztusosan tudta tálalni. Magát is. Mély dekoltázs, a mellek vágásában ízléses nyaklánc, a csípőjét jól hangsúlyozó öv, sejtelmesen ringó szoknya vagy domború fenekű nadrág - mindezek táplálták Miklós fantáziáját.

És ha ez még nem lett volna elég, Bea mélyen a férfi szemébe nézett, és kétértelmű mondatokat mondott. Aztán, amikor érezte, hogy már Miklós is benne van a hangulatban, egyszerűen csak beleült az ölébe. Könnyedén, mint ahogy egy madár súrolja a lombokat, készen rá, hogy továbbálljon. De a férfi a nő derekára tette a kezét, és nem engedte felszállni.

Akkor a férfi úgy lett áldozata a női szexualitásnak, mint egy bogár a húsevő virágnak. Felvillantak a nő mellei, a mellbimbók, hosszú combjai, a hónaljszőrzete. (Tudom, hogy ez nem hangzik túl valóságosnak abban a korban, amikor már Magyarországon is minden nő borotválja a hónalját, de Bea egy hagyományos érzékiségű nő volt, én pedig kifejezetten ezt a típust szeretem. Ilyet írtam magamnak.)

Miklós csak kapkodta a levegőt. A testi vágyai átvették az irányítást. Tapogatott, fogdosott, benyúlt, birizgált, behatolt, ficánkolt, csókolt, mindent megadott a nőnek, amit csak tudott.

Hát, így esett. De Miklós nem akarta megcsalni Ilonkát. Az egyszeri kaland még nem hűtlenség. A férjek általában megpróbálnak hűségesek maradni a feleségükhöz. És ezt tényleg komolyan gondolják.

Az első együttlétet még jónéhány hasonló követte, és a végén már az eredeti projektet is elhanyagolták. Pedig Miklós ezzel a projekttel indokolta az időnkénti távolléteit, kimaradásait.

Az író-olvasó találkozó napján is lefeküdtek. Miklós úgy számított, hogy Ilonka a rendezvény miatt később fog hazajönni. Addigra már otthon akart lenni. De közbeszólt a sors, pontosabban a test, Bea teste, amely aznap különlegesen kívánatos volt, és különlegesen kívánós is. Annyira, hogy ez már Miklósnak is feltűnt.

- Mi van, csak nem tüzelsz? - kérdezzte Miklós két csók között, miközben a tenyere az asszony ölére tapadt.

- Ha kutya lennél, nem kellene kérdezned - válaszolt Bea, és már ment is le, kutyapózba.

Amikor végre képesek voltak elszakadni egymástól, Bea egy kis csomagot adott Miklós kezébe, annak a papírján volt az az üzenet. Ezt az úton edd meg, kutyusom! Miklós út közben megette a csokit, de a papírjáról megfeledkezett.

Az élet nagyon összetett. Nem gondolhatunk mindig mindenre.



32.

Ilonka nem vidéken volt könyvtáros, hanem Budapesten. Egy kerületi könyvtárban dolgozott. Kedvessége, előzékenysége népszerűvé tette az olvasók körében. Többen csak miatta jöttek a könyvtárba, és gondosan számon tartották, mikor lesz ő a pultnál. Megosztották vele gondolataikat a könyvekről, sőt, a magánéleti problémáikról is gyakran beszámoltak. Tudta, kivel mi történik, ki mire vágyik (ezeket a vágyakat egyébként a kiválasztott könyvek is tükrözték).

Az egyik nap egy ezüstös hajú nyugalmazott banktisztviselő is csatlakozott a rajongókhoz. Igen, Anti bácsi volt az, akivel korábban már találkoztunk. Az időskori szexualitásról kért könyveket Ilonkától. Elmesélte, hogy megismerkedett egy aranyos hölggyel, és "lépést kell tartani a fejlődéssel". Mivel Ilonka olyan kedves és tapintatos volt, elhatározta, hogy mindig hozzá fordul ilyen speciális ügyekben.

De voltak fiatalabb érdeklődők is, akik szintén vissza-visszatértek. Ilyen volt például Géza, a jó svádájú újságíró, aki különböző ürügyekkel kereste fel Ilonkát. Egy helyi lapnál dolgozott, és amikor Ilonka egy kiállítást rendezett a tavasz és a szerelem témájáról, Géza nagy képes riportot írt róla, Tavasz a pult két oldalán címmel. Ezzel belopta magát Ilonka szívébe.

Géza gyakran bejött, amikor Ilonka volt szolgálatban, és ilyenkor csak beszélt, beszélt, egyik lábáról a másikra állva. Ha egy olvasó jött a pulthoz, Géza természetesen félreállt, de idővel annyira stabil tartozéka lett a kölcsönzőpultnak, hogy sokan úgy vélték, ő is tagja a személyzetnek, már tőle is kérdeztek, például hogy az ilyen vagy olyan témáról szóló könyvek hol vannak, és Géza benfentesként válaszolt nekik. Elsősorban azért, hogy Ilonkának imponáljon.

Néha zárás előtt ugrott be, és ilyenkor elkísérte Ilonkát egy darabon. Az asszony még nem akarta felhívni magához, ezért néha egy presszóba ültek be beszélgetni. A találkozásokból barátság lett, a barátságból pedig viszony. Géza heves szerető volt az ágyban, bár elsősorban a saját örömére figyelt. Ilonka odaadta magát, és ha nem is minden alkalommal, de azért gyakran feljutott a csúcsra, és nagyjában-egészében kielégítőnek tartotta a testi kapcsolatukat.

Géza más nőknek is nagy svunggal udvarolt. Bár ez egy kicsit fájt Ilonkának, elfogadta. Csak azt kötötte ki, hogy ha mással is lefekszik, ezt azonnal mondja meg. Már csak higiéniai okokból is. Géza ezt megígérte. De amikor egy vörös hajú szinésznővel összeszűrte a levet, nem mert szólni. Nem akarta megbántani. Ehelyett - mert ő is féltette Ilonkát egy esetleges fertőzéstől - a kettőjük kapcsolatát plátóivá alakította. Így a kapcsolat megmaradt, de olyan lett, mint egy léggömb, amelyikből szivárog a levegő, s amely egyre közelebb kerül a földhöz.



33.

Akkor tűnt fel a könyvtárban Miklós, aki eredetileg állatorvos volt Tiszaföldváron, de most egy minisztériumi kutató intézetben dolgozott, és a környéken lakott. Magas, férfiasan sármos férfi, érces hangú, határozott. Ilonkának rögtön megtetszett, és úgy érezte: ha valaki, akkor ő lehet az, aki kiragadja Ilonkát a Gézával fennálló, méltatlan kapcsolatból.

Miklósnak nem volt sok ideje, felelősségteljes pozíciót töltött be, de amikor ráért, szívesen csatangolt az értelmes és kedves arcú könyvtároskisasszonnyal. Gyalog is, de főleg autóval. Bejárták a főváros környékét, időnként leugrottak a Balatonhoz, s átruccantak Ausztriába is. Egy hétvégét a Mátrában terveztek tölteni. Bár addig is kéz a kézben jártak már, és a szigeten csókolóztak is, Ilonka nem hívta fel a lakására, és ezt Miklós sem erőltette. A mátrai nyaraló (Miklós az egyik barátjától vette kölcsön) volt az a hely, ahol egymáséi lesznek. Ennek megfelelően készültek rá, ünnepi hangulatban.

Délelőtt nagy havazás kezdődött, de ők már úton voltak, és nem akartak visszafordulni. A motor jól húzott, dacára annak, hogy Miklóst váratlanul érte az időjárásváltozás, és még nem tette fel a téli gumit. Minden jól ment, egészen addig, míg a szerpentin egyik alattomos fordulásánál jég nem került a kerekek alá. A kocsi megperdült, és Miklós minden igyekezete ellenére lecsúszott az útról, bele egy kisebbfajta szakadékba. Felborult, és két hősünk olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy már nem lehetett rajtuk segíteni. Miklós utolsó mozdulata az volt, hogy átkarolta a kedvesét. Órákkal később így találtak rájuk a tűzoltók, akik megpróbálták szétdarabolni a roncsot.



34.

Nem. Ez a történet nem érhet véget ilyen szerencsétlen módon. Kell, hogy legyen valamilyen kiút. És a két szerelmes vágyának is valahogy be kell teljesülnie.

Jól van. Ilonka és Miklós épségben felértek a nyaralóhoz, kipakoltak a csomagtartóból, és ahogy Miklós begyújtott, rögtön egymáséi is lettek. Ilonkának imponált, hogy a férfi ilyen heves. Mintha a hosszú udvarlás után (bizony, néhány hét már túl hosszúnak számít manapság) elégtételt akart volna venni. A nagy hidegre tekintettel nem is vetkőztette le a lányt, csak a nadrágot és vele együtt a bugyit húzta le róla. Ilonka vadítónak találta, hogy így, pulóverben adja oda magát a férfinak. Zihálva ölelkeztek, vad lökésekkel, fújva, morogva, sóhajtozva.

Mint az állatok. Vagy mint az eszkimók. (Bizonyos pillanatokban érdemes az európai kulturszint alá menni. Ez egy ilyen pillanat volt.)

Utána gyorsan felöltöztek. Hideg volt még. Miklós dobott néhány fahasábot a kandallóba. Elégedett volt magával. Az aktus különösen jól esett.

Ilonka lelkét kitöltötte az öröm. Megkapta, amit akart. Gézától meg fog tudni szabadulni. Miklós az ő embere, az igazi férfi, aki ennyire akarja őt.

A kandallóban már vígan lobogott a tűz. (Érdekes. Ahogy írom, rájövök, hogy ezt a mondatot nem is lehet másképp fogalmazni. A tűz csak vígan loboghat. Ilyen a természete.)

Miklós rájött, hogy elfelejtettek kenyeret becsomagolni. Leugrom a faluba, hozok. Hadd menjek veled. Most nem akarok egyedül maradni. Ne félj, szívem, nem sokáig maradsz egyedül. Pár perc, és itt vagyok, addig pakolj el mindent. Jó, de vigyázz magadra. Vigyázok, ne félts.

Miklós indít, a motor felpörög. Minden jól megy, egészen addig, míg a szerpentin egyik alattomos fordulásánál jég nem kerül a kerekek alá. A kocsi megperdül, és Miklós minden igyekezete ellenére lecsúszik az útról. Bele egy kisebbfajta szakadékba. Miklós olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy már nem lehetett rajta segíteni.



35.

Ilonka az éjszakát bizonytalanságban és félelemben töltötte. Másnap délelőtt derült ki, hogy mi történt. A rendőrök tapintatosan bántak vele, és az ő segítségükkel jutott vissza Budapestre. Azt csak később tudta meg, hogy Miklósnak van felesége, a férje holttestét majd a család fogja eltemetni.

Ilonka elment a temetésre, és részvétnyilvánítását fejezte ki az özvegynek. Ahogy a két nő egymásra nézett, mindketten könnyeztek. Mindketten feketében. Mindketten özvegyek. És kettejük közül Ilonka volt az özvegyebb, hiszen a feleség már régen beletörődött a különélésbe, Ilonka viszont a férfival a reményeit is elvesztette.

A temetés estéjén Ilonka felhívta Gézát. Ő állt hozzá még mindig a legközelebb. Ilonka felment hozzá, zokogott, majd a férfi vállára hajtotta a fejét. Bort ivott, sokat, és a végén önkivületben megint Gézával feküdt le.

Reggel némi szégyent érzett a hűtlenségéért. Géza kávét hozott be és reggelit. Amikor Ilonka búcsúzott, Géza sokáig a karjaiban tartotta. Jól van. Ilyen körülmények között ez volt a legésszerűbb, életem. Meglátod, nemsokára minden jóra fordul. Hamarosan találsz valakit. Megérdemled.





(...)



Egy ilyen toldozott-foldozott mű sohasem lehet teljesen készen, hiszen ahogy csapong az író fantáziája, mindig új és új ötletek, új és új epizódok születnek, az egyik jelenet egy másikban folytatódik, örökös láncolatban.

A biztonság kedvéért azonban már most megírom a legutolsó fejezetet, amely megnyugtatóan lezárja ezt az összevisszaságot, és egyben az irodalom mai válságából is kiutat mutat.





UTOLSÓ FEJEZET

Súlyos beteg lettem, kórházba kerültem, már a halálomon vagyok. Híre ment. Egymás után jönnek a látogatók, a barátaim. Vali, Pali, Magdi és Lajos, Béla, Laci, Mari, Teca, Ödön, Karesz, Dzsó, Hedvig, Tamás, Andris, Klaudia, Joli és Anti, Jolán és Antal, Jolánka és Anti bácsi, Ilonka és Miklós, Bea, Géza... Mindazok, akikről eddig szó esett.

A kórházban futnak össze. A legtöbben most látják egymást először, izgatottan ismerkednek. Elvégre, egy bizonyos értelemben mindannyian rokonok. (Nagy a család...)

Vali megilletődötten mustrálja az elegáns Tecát, Mari kokettál Dzsóval, Klaudia azt magyarázza, hogyan lehet mindenkinek ilyen jó alakja, Vargha úr kezet csókol Jolánkának, Pinczéssy Szabolcs autogramokat osztogat, Tamás a költeményeit idézi fejből, olyan hölgyeknek, akiket szívesen elhívna egy szex-buliba.

Túl nagy a zaj, ez már terhes nekem. A kezemmel teszek egy hessegető mozdulatot. Hirtelen csönd lesz.

Egyedül vagyok.

Mindig is egyedül voltam.

Benyúlok a fiókba. Előveszek egy vastag könyvet. Thomas Mann. Ez jó lesz. Thomas Mannt kell olvasni.

• Prózáim
• Főmenü