Albert
(történelmietlen történet)


Emma gondosan kiöltözve csöngetett be a legjobb
barátnője ajtaján. Kedd délután volt, amikor
rendesen kávézni szoktak.

Ajtónyitás és a szokásos üdvözlések után ezzel
ült le:

- Ismered Albertet? A Szabadalmi Hivatalból.
Tudod, akinek olyan mókásan áll mindig a haja.

- Miért, mi van vele? - kérdezte a legjobb barátnő.

- Képzeld, tegnap találkoztunk!

- Nem először. Gyakorlatilag udvarol neked.

- Hát, azt nem tudom. Néha kedves hozzám. De tegnap
valami nagyon furcsát mondott.

- Mit? - kérdezte a legjobb barátnő mohón.

- Azt mondta, hogy E egyenlő MC négyzet.

- Erre te felpofoztad.

- Nem, dehogy - mondta Emma, és elpirult. - De nagyon
fura. Még senki sem mondta ezt nekem. Vajon mire
gondolhatott?

A két nő hallgatásba merült. Két másodperc múlva
a legjobb barátnő óvatosan azt mondta: - Nézzük csak.
Az E nyilvánvalóan Emma, azaz te vagy. Az M az
mellet jelenthet. A C lehet, hogy cici. És az egész
lehet, hogy azt jelenti, hogy észrevette, neked két
cicid van.

- Gondolod? - mondta Emma ellágyulva.

- Persze ez nem nagy teljesítmény egy tisztviselőtől.
Hogy kettőig tud számolni - jegyezte meg flegmán a
legjobb barátnő. Közben elkészítette a kávét.

- Biztos másik nője is van - tette hozzá, amikor a
kávét az asztalkára tette. - Vagy hogy egyszerre két
nővel akarja. A férfiak mind ilyen disznók. Egy nő
már nem is elég nekik.

- De végig nagyon finoman viselkedett. Miközben beszélt,
tűnődve nézett maga elé - mondta Emma.

- Tudod mit? A héten találkozom Grétivel - mondta a
legjobb barátnő. - Majd tőle is megkérdezem. Ő aztán
ismeri a férfiakat. Patikus az ura!

- Nem bánom - mondta Emma félénken. - De diszkréten, kérlek.

- Hogyne, diszkréten - nyugtatta meg a legjobb barátnő.

- Nem értem. Nem értem - mormolt Emma.

- A férfiakon nem lehet kiigazodni - mondta a legjobb
barátnő. - Ne is törődj vele. Beszéljünk másról!

A következő két órában megtárgyalták Gréti izléstelen
estélyi ruháját, a lopós cselédet, a városba érkező
lovasezred kapitányának bajszát, valamint a karperecek
nyugtalanító áremelkedését.

Puszi, puszi, végül Emma elbúcsúzott.

Aznap este a legjobb barátnő ezt írta a naplójába:
"E. megpróbálta elvenni a kedvemet Alberttől, a Szabadalmi
Hivatal szépreményű ifjú tisztviselőjétől. De én átláttam
a szitán."